Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)
DRÁMATÖRTÉNET - SZABÓ JÁNOS: "Varró Gáspár igazsága". Háy Gyula színműve
kodhat, Varró számára nem marad más, mint a többéves börtönbüntetés. Az 1963/64-es évadtól kezdve a német nyelvterület nyugati országaiban, elsősorban az NSzK-ban, alig volt színpad, amely ne játszott volna valamit a kommunisták börtönéből szabadult, tehát az akkori logika szerint nyilvánvalóan drámaíróként is minden vitán felül álló Háytól. Felújították régi darabjait (élen a Tiszazug hamburgi tévéváltozatával 3 ^), színre kerültek a börtönben és a hatvanas évek elején írt történelmi drámái, és nem maradhatott ki a sorból - az 1945-1956 közötti időszak termését természetesen egyedül reprezentálva - a Varró Gáspár sem. 1965. december 12-én mutatták be a wuppertali Schauspielhausban. Az előadásra röviddel Háy végleges Nyugatra költözése után került sor, ezért a körülötte zajló nagy sajtókampány nem meglepő. Az új szituációhoz igazodó aktuális hangsúlyokról nem csupán a darab végén ek átírásával gondoskodott a szerző. A programfüzetben, rég elfeledve saját osztályöntudatos állításait 1955-ből 3 ''", egyebek között ezekkel a szavakkal ajánlja darabját a nézőknek: "Minden pernek, amelyet megfigyeltem, átéltem, megszenvedtem,volt egy közös vonása: egyszer sem csupán a vádlottról és a bűnügyről volt benne szó. A per kíméletlensége ellenére többnyire csak kulissza volt, a lényeg pedig a kulisszák mögött zajlott: az elkeseredett harc azért, kié lesz a hatalom, a haszon ebben a hasznot egyelőre alig hozó társadalomban. / Nagyon kevés köze volt mindennek az érdekek és érdekcsoportok, osz32 tályok és rétegek hagyományos harcához. A siker hatalmas volt, ötvenkétszer 33 hívták az előadás végén a szerzőt a függöny elé. Háy ismét azt nyújtotta, amit elvártak tőle. A megfelelő hatás eléréséhez természetesen hozzájárult a rendezés is. Legfőbb ütőkártyája a címszereplő kiválasztása volt. Carl M. Weber egy markáns, jó kiállású színésznek, Bruno Hübnernek adta a magyar falusi hierarchiának köztudottan a legalsóbb lépcsőfokán álló kanász szerepét. Ezáltal szükségszerűen háttérbe szorult Varró kreatúra-jellege, az általános emberi mondanivaló, a világgal, a hatalommal szemben értetlenül álló kisember tragédiája. Az egyszerű sertésgondozóból egyfajta
