Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)
DRÁMATÖRTÉNET - NAGY ADRIENNE: "Örök te vagy csak, égi szerelem!" (Csiky Gergely újromantikus színműírói korszaka)
A 11. Simon és Heléna nagyjelenetében megtartja még az újromantikus irányzat formavilágát, nyelvének túldíszített patetikusságában is. A pap most is a szerelem apotheozisát hirdeti, de éppen az ellenkező módon, végletesen pesszimistán. A két szerelmes halála az egyedüli megoldás, de nem ígér sem túlvilági életet, sem igazi egymásra találást. Nem ígér, csak megtisztulást. Ha A jóslat a szerelem boldog diadalát, Az ellenállhatat lan az önszerelem viszonylagos sikerét hirdette, akkor A mágusz az igaz szerelem megváltó tragédiája, amely legyőzi az egyházat ( A jóslat ), legyőzi az önimádó, öncélú érvényesülést ( Az ellen állhatatlan ) , de csak viszonylagos és rövid boldogságot hozhat, amelyet legyőz a halál. Csiky művét 1878. január 11-én mutatták be Bercsényi Béla Az ezredes lánya és Bérezik Árpád A kék szoba c. egyfelvonásosaival együtt, de a kritikák szerint a közönség A mágusz iránt 7 9 érdeklődött a legjobban. Ám az eredmény eléggé hidegen hagyta 80 őket. A rendező Szigeti József volt. Rendezőpéldányából arra következtethetünk, hogy a szövegre koncentráltan vitte színre a művet. A tragikus szerelmeseket A jóslat hajdani boldog szerelmespárja játszotta, azaz Simont Nagy Imre "érdekes külalakkal, jól szavalva", Helénát Felekiné szépen. Acteát ifj. Lendvayné adta "eltalált kifejezéssel". Néró Körösmezei, Elymas Bercsényi volt, aki " - a darab után, midőn a szereplőket és a szerzőt 81 hívták - köszönetet mondott a távollevő szerző nevében." x Csiky Gergely társadalmi színműveit megelőző korszaka csak négy évig tartott. A bizalmatlan már átvezet a következőhöz, amelyben majd beteljesíti mindazt, amit annyira vártak A proletárok írójától a magyar színpadi viszonyok között. Jegyzetek "*"Az idetartozó műveket elemzi Szerb Antal A magyar újromantikus dráma c. tanulmányában, Budapest, 1927. Irodalomtörténeti Füzetek 17. Az említett színdarabok: Éjszaki Károly: A cydoni alma (megj.: 1855-ben, bem.: Budai Népszínház. 1867. szept. 29.)
