Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)
DRÁMATÖRTÉNET - NAGY ADRIENNE: "Örök te vagy csak, égi szerelem!" (Csiky Gergely újromantikus színműírói korszaka)
bal semmit sem láthatott, s e részre nézve a jelenet teljesen elveszett." 43 A bécsi bemutatóra valóban várni kellett. Operettet írtak belőle: Ignaz Schnitzer a librettót, ifj. Joseph Helmesberger pedig a zenét komponálta hozzá. 1889. november 30-án mutatták be Girardival a főszerepben a bécsi Theater an der Wien színpadán. A Felekinéről készült műtermi képeken ugyan látszik valami a delphi templomról, de ennek alapján a hátteret természetesen rekonstruálni nem tudjuk. Mindenesetre igen érdekes, hogy a rendezőpéldány nem tesz említést régi díszletelemek felhasználásáról, illetve ennek szándékáról. Feltehetően új elemekből oldották meg a berendezést. Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárának tulajdonában levő korabeli díszletleltárak tanúsága szerint egészen bizonyosan A jóslat bemutatásához használtak fel egy női szobortalapzatot (282. tétel), négy darab szobrot (tételszám az előzővel azonos, korábban 1070. volt), egy "új" szoborívet (szám nélkül), egy sziklabarlangot (109. s-z. ) , illetve 1 db. fát (sz.: 168, a régi száma 402), amelyet 1886. jú44 lius 6-án a színház kiselejtezett. A rendezőpéldány és a díszletleírások alapján, valamint a leltárkönyvekben fellelhető elszórt adatokból arra következtethetünk, hogy Szigligeti nem a díszlet látványosságára, sokkal inkább a tablószerű csoportozat és a színészi játék hatására törekedett. A közönség pedig nagyonis kíváncsi volt a már híressé vált papra, és természetesen személyesen is meg kívánták ismerni, zajosan többször kihívták. Ám sajnos, hiába. A rendező bejelentette, hogy a szerző nincs jelen a bemutatón. A Magyarország és a Nagy Világ meg is rója a Nemzeti Színházat azért, mert legalább az író nevében meg kellett volna köszönni a kitüntető tapsokat, de ezt elmulasztották. Arról persze sem a közönség, sem a kritikusok nem tudhattak, hogy mennyi fájdalmába került az elsőműves Csiky Gergelynek, hogy személyesen nem élvezhette nemhogy a bemutató, de még a második előadás sikerét sem. Ennek bizonyságaképpen teljes egészében idézem az író 1875. október 9-én, Temesvárott kelt levelét:
