Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

DRÁMATÖRTÉNET - NAGY ADRIENNE: "Örök te vagy csak, égi szerelem!" (Csiky Gergely újromantikus színműírói korszaka)

lünk senkinek sem jut az eszébe." Majd a cikk végén kiírva jelenik meg Szigligeti neve annak kapcsán, hogy másnap A jóslat nem volt előadásra tűzve: "Tán meg akarják különböztetni Szigligeti úr bukott darabjaitól, melyeknek második előadására sohsem kell I Q a közönségnek két napnál tovább leküzdeni türelmetlenségét?" A Nemzeti ellen indított egyetlen támadás mellett az Akadémiát nyílzáporok tömege érte. Noha már az előzőkből kitűnik, hogy mást olvastak a bíráló bizottság tagjai, és megint mást láttak a hírlapírók a Nemzeti színpadán, meg kell vizsgálnunk, hogy mi volt a hatásában még a következő évben is érezhető nagy hírlapvita közvetlen és közvetett előzménye. A Nemzeti Színház mindenkori feladata a magyar drámák bemutatása, ápolása, klasszikusaink műsoron tartása. Ám ugyancsak örökös problémája volt (és maradt) az eredeti magyar művek hiá19 nya . A tragikusan szegényes "drámai" helyzet javítására tett alapítványt gróf Teleki József 1854. június lü-én kelt végrendeletében : "Családom nevét örökösen viselő alapítványra rendelek 12 ezer forintot, oly móddal, hogy ennek kamataiból egy hatod rész tőkésíttetvén, öt hatod rész adassék évenkint a legjobb magyar, fölváltva, szomorú- vagy vígjáték szerzőjének, ki művét nevének titkos lepecsétlése s mind amarra, mind erre tett emlékmondatának följegyzése mellett titkon nyújtsa be a magyar tudós társaság heti ülésétől meghatározandó napig és helyen. Az így bejövendő színműveket az Akadémia egyik tagjának elnöksége alatt két, az elnökkel együtt, a magyar tudós társaság és ugyanennyi a nemzeti színház igazgatósága által kinevezendő tagból álló bizottság fogja elítélni. A jutalmat nyert színmű, előadás végett, a nemzeti színház sajátja, de annak kinyomatása fönnmarad a szerzőnek . " Első ízben 1857. március 19-én adták ki Szigligeti Béldi Pál

, majd a következő évben ugyancsak Szigligeti A mama c. darabjának. Ám az alapítványtevő mégcsak nem is sejthette, mennyi gondot fog okozni a "tudós társaság" urainak már 1859-ben, mikor is nem találtak jutalomra érdemes művet a pályázók között. Az évekig húzódó problémák és az ezekkel kapcsolatos viták és javaslatok részleteit me/tlőzőm. Végeredményben úgy döntöttek, hogy Teleki végrendeletének szellemében a díjat minden esetben ki kell adni a "viszonylag legjobb műnek". Az ügyrendbe pedig báró Eötvös József jószándékú javaslatára beiktatták az ún. 110. pontot, ame-