Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)
gyeimet a Tragédi ára, azzal a szinttel, hogy attól a pillanattól kezdve elengedhetetlen repertoár-darabja legyen a Tragédi a Európa színpadainak. Lényegesen rosszabb a helyzet akár a Csongo rral, vagy a Bán kkal. És ha e felsorolással megelégszünk, kitűnik másik hiányosságunk, hogy e nemzeti klasz szikusnak mondott három darabon kívül többet nem sorolunk ide. Pedig egy nemzetnek csak akkor van múltja és történelme, ha azt a jelen újra és újra megtanítja a kortársaknak. Egy nemzetnek csak akkor van kultúrája, ha azt nap mint nap tanítja sajátjainak. Egy nemzet csak akkor létezik a népek nagy kultúrájában, ha saját kultúráját megtanítja a világnak. Ebből a nézőpontból megítélve, sem jelentős, sem fontos előadásokkal nem nagyon dicsekedhetünk. E nézőpontból megítélve, a különös vagy meglepő alig számít értéknek. Csak vázlatosan érintve a helyzetet: elég nyomasztóak és súlyosak a meg nem oldott feladatok. Mégsem törődhetünk bele. "Mert amíg Európa szomszédai vagyunk, hegedűnket nem függeszthetjük fűzfára". De látnunk kell, hogy ebben a pillanatban nemzeti klasszikus drámáink "féltett semmink, elherdált mindenünk". NYERGES LÁSZLÓ OLASZ DRÁMÁK ELŐADÁSAI MAGYARORSZÁGON Az olasz szerzők prózai műveinek magyarországi jelenlétét vizsgáltam és ehhez az adatokat az 1974-75. évadtól az 198384. évadig bezárólag néztem át. (A zenés színházi előadásokat nem vettem figyelembe.) Az áttekintés után a számok a következőket mutatják: A tíz évad során a magyar színházak 20 olasz szerző 37 darabját 73 előadásban mutatták be. A szerzők megoszlása: 10 klasszikus, 10 modern szerző volt. A 73 bemutatót tekintve 58 előadásnak klasszikus, 15 előadásnak modern író volt a szerzője. Mivel a tanácskozás a klasszikus szerzők színpadi sorsát tekinti át, érdemesnek 95