Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

a trónokat és lássátok meg, hogy nem másból, csak porból vannak. (...) 11 után egy negyedórával jelent meg a Forradalom téren (előzőleg a XV. Lajosról elnevezett téren). (...) Egyedül lépett a vérpadra, a rendőrbiztosok és gyóntatópapja is megálltak az emelvény talapzatánál. Fehér kamizólt viselt, mely nyakát és mellét fedetlenül hagyta. Haja hátul körben föltekerve, mint az abbéknak. Elszánt arccal, felemelt fővel közeledett halálának szerszáma felé, jobbról balra fordulva körülnézett és erőteljes hangon így szólt: 'Frankok! Ártatlanul halok meg, megbocsátok ellenségeimnek, kívánom, hogy halálom a nép hasznára váljon.' Továbbvezették a nyaktiló felé, hogy a szükséges helyzetbe kerüljön, miközben még a következőket mondotta: 'Szellememet Isten kezébe ajánlom.' Néhány pillanattal később lehullott a feje, akiért már ezrek fejei hulltak, akiket ő büszkén alattvalóinak nevezett. 10 óra 24 perc, a kivégzés csupán néhány másodpercig tartott. Még továbbra is a legmélységesebb csend honolt, de amikor a három hóhér egyike felmutatta a nézőknek Lajos fejét; általános ujjongás tört ki: 'Éljen a nemzet! Éljen a köztársaság!! Minden kalap a bajonettekre és pikákra tűzve, a magasba emelkedett... Városunkban csend van, nyoma sincs a mesterkélt örömnek, sem a bűnbánó szomorúságnak. Emberként a részvét könnyeit hullajtjuk Lajosért, az emberért, polgárként áldjuk a napot, amely megszabadított bennünket az átkozott ellenségtől és a királyi méltóság 14 évszázadon át hordott bilincseit visszavonhatatlanul széttörte." Böhmer párizsi jelentése XVI. Lajos kivégzéséről 1793. január 21-én. Idézt Walter Markov: Revolution im Zeugenstand, Frankreich 1789-179

9, Leipzig 1982. Bd. 2. 348-350. 17. Die Höre

n, eine Monatsschrift hrsg. von Schiller, 1. Jg., 5. Stück, Tübingen 1795. 56. 67