Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

illik az élő színház nagyon ritkán tudott és tud eleget tenni az elméleti meghatározásoknak, a kitűzött céloknak, eszmé nyeknek. Közhelyként említettük, hogy a nemzeti színházak létrejötte Európában mennyire összefügött a polgári felvilágosodás korszakával. Persze ez is változó szituációt jelentett, hiszen amikor a polgár megjelenik Európában, akkor először rombolja a színházat és a színházművészetet, elhatárolja magát tőle: az angol puritánok egyszerűen szétveretik a színházakat. Nagyon jelentős történelmi-társadalmi fejlődésnek kell végbemennie ahhoz, hogy a polgár eszközül használja a színházat, saját eszméinek terjesztésére. Az elhangzott előadások nagy része erről az újabb változatról számolt be, az angol, a cseh, a szlovák, a német, az osztrák, a finn, az izraeli és természetesen a magyar Nemzeti Színház kialakulásáról, múltjáról. Ezen belül azután a funkcióváltozások rendkívül széles skálát mutattak. Mr. Faulkner hívta fel a figyelmet arra, hogy maga a ''nemzeti" jelző is mennyire képlékeny, mennyire csúszós, mennyire változtatja a tartalmát, és azt hiszem, hogy erre mindnyájunknak rengeteg történelmi példája volna. Szó esett Kerényi Ferenc előadásában a nép és a nemzet különbözőségéről, ami szintén történelmi meghatározottságú, hisz ez a kettő vagy nem esett egybe egymással - és sokáig nem esett egybe -, vagy a magát nemzetfenntartónak vélő réteg sajátította ki a maga számára a színházművészetet és annak a legkiemelkedőbb intézményét is. Vagy pedig minden színház nemzeti - most már kisbetűvel írva -, és magára vállalja a népszínházi funkciókat is, keresve a nemzeti és a népi egyeztetését. A másik ilyen, sokat emlegetett, kiemelt jelszó az erkölcs és a nyelv kérdése. A nyelv nem minden. Én emlékszem egy másik konferenciára, ahol a nemzeti színház előfeltételeiről volt szó, s - többek között - beszéltünk a nyelv fontosságáról is. Amire egy svájci professzor felállt, és azt mondta, számára teljesen értelmetlen a kérdésfelvetés, hiszen Svájcban három nemzeti nyelv van, mindegyik megkeresi a maga színházi megnyilvánulásait. Itt van azután a színház képviselte erkölcs kérdése. Mindig felvethető: kinek az erkölcse? Milyen 47