Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

illik az élő színház nagyon ritkán tudott és tud eleget ten­ni az elméleti meghatározásoknak, a kitűzött céloknak, eszmé ­nyeknek. Közhelyként említettük, hogy a nemzeti színházak lét­rejötte Európában mennyire összefügött a polgári felvilágoso­dás korszakával. Persze ez is változó szituációt jelentett, hiszen amikor a polgár megjelenik Európában, akkor először rombolja a színházat és a színházművészetet, elhatárolja magát tőle: az angol puritánok egyszerűen szétveretik a színházakat. Nagyon jelentős történelmi-társadalmi fejlődésnek kell végbe­mennie ahhoz, hogy a polgár eszközül használja a színházat, sa­ját eszméinek terjesztésére. Az elhangzott előadások nagy ré­sze erről az újabb változatról számolt be, az angol, a cseh, a szlovák, a német, az osztrák, a finn, az izraeli és természe­tesen a magyar Nemzeti Színház kialakulásáról, múltjáról. Ezen belül azután a funkcióváltozások rendkívül széles skálát mutattak. Mr. Faulkner hívta fel a figyelmet arra, hogy maga a ''nemzeti" jelző is mennyire képlékeny, mennyire csú­szós, mennyire változtatja a tartalmát, és azt hiszem, hogy erre mindnyájunknak rengeteg történelmi példája volna. Szó esett Kerényi Ferenc előadásában a nép és a nemzet kü­lönbözőségéről, ami szintén történelmi meghatározottságú, hisz ez a kettő vagy nem esett egybe egymással - és sokáig nem e­sett egybe -, vagy a magát nemzetfenntartónak vélő réteg sajá­tította ki a maga számára a színházművészetet és annak a leg­kiemelkedőbb intézményét is. Vagy pedig minden színház nemze­ti - most már kisbetűvel írva -, és magára vállalja a népszín­házi funkciókat is, keresve a nemzeti és a népi egyeztetését. A másik ilyen, sokat emlegetett, kiemelt jelszó az er­kölcs és a nyelv kérdése. A nyelv nem minden. Én emlékszem egy másik konferenciára, ahol a nemzeti színház előfeltételei­ről volt szó, s - többek között - beszéltünk a nyelv fontossá­gáról is. Amire egy svájci professzor felállt, és azt mondta, számára teljesen értelmetlen a kérdésfelvetés, hiszen Svájc­ban három nemzeti nyelv van, mindegyik megkeresi a maga szín­házi megnyilvánulásait. Itt van azután a színház képviselte erkölcs kérdése. Mindig felvethető: kinek az erkölcse? Milyen 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom