Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

nemzeti színház megvalósítása érdekében lehetetlen. A mi világunkban nagyon szokásos és nagyon tiszteletreméltó az a felfogás, hogy ezeknek a közléseknek nagyon árnyaltan, finoman kell megtörténnie. Egy nemzeti színház tevékenysége során, azt hiszem, hogy nemcsak az embereknek van törési együtthatójuk, hanem magának a munkának is van törési együtthatója, és ezt feltétlenül respektálni kell. Magabiztosan kell a jól kvalifikált embereket foglalkoztatnunk, és kíméletlenül meg kell válnunk azoktól, akik a munka ellátására alkalmatlanok. Talán lesz majd lehetőségünk arra, hogy működési apparátusunkat a Nemzeti Színházon belül is szűkítsük, illetőleg a művészi munkára még jobban alkalmassá tegyük. A művészi együttesek "teljesítésének" arculata kettős: van egy mennyiségi és van egy minőségi vetülete. Büszkén valljuk, hogy nálunk a művészek foglalkoztatottsága - tehát az említettek mindegyike - adott és biztosított, de jól tudjuk azt is, hogy ez nem mindig arányos. A gazdaság tartományában sokszor kegyetlen kézzel nyúlnak azokhoz a vállalatokhoz, amelyek eredménytelenek. Megszüntetik, felszámolják őket. Ám nemcsak gazdasági csőd létezik, szellemi csőd is van, amely sokszor a művészi jelenlétet vagy létet egyszerű munkaviszonnyá zsugorítja. Ezt is meg kell oldanunk, és úgy tűnik, hogy ez nem elsősorban pénzkérdés. A színház nyilvános intézmény, a Nemzeti Színház hangsúlyosan is az. A több mint 2500 éves színház hosszú története során bebizonyította, hogy a társadalmi fejlődés megvalósulása csak a művészetek eszközével lehetséges. A Magyar Nemzeti Színház épületének sorsát megjelenítve láthatták a várszínházi kiállításunkon. Most új szakaszba kezdtünk, mert ha igaza is van Németh Antalnak - korábbi nagyszerű igazgatónknak hogy a nemzeti színházi gondolat elsősorban spirituális szellemi lét, de természetesen annak hordozójával, tehát az épülettel együtt az. 45