Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

nyomdász tervét, sajnálattal állapította meg, hogy ennyi lelkesedés kudarcra van kárhoztatva. Nem szándékozom most részletesen taglalni, hogyan maradt napirenden a nemzeti színházi godolat az elkövetkezendő évszázadban. Kötetek szólnak arról, hogyan akadályozta meg három háború és egymást követő kormányok a terv megvalósítását, s hogyan munkálkodtak - eredmény nélkül - a gondolat nagyformátumú zászlóvivői: Matthew Arnold, Granville Barker, Archer, Shaw, míg végül "mindössze" 128 év után sor került az első előadásra a végül felépült Nemzeti Színházban, aminek én magam is tagja vagyok . Olyan sok elképzelés volt az épület helyének kijelölésére, hogy az anyakirálynő ironikusan azt javasolta, helyezzék az alapkövet kerekekre, hogy könnyebben lehessen azt egyik helyről a másikra mozgatni. A Nemzeti Színház nyitóelőadása megegyezett az. 1963-ban alakult, s azóta végső otthonára váró nemzeti színházi társulat Old Vic-beli első előadásával, a Hamle

ttel, amely tele van szitkozódással, megtartott és be nem váltott ígéretekkel... A korábbi generációk ígéretei valóra váltak, de annak ellenére, hogy az eszme szó szerint konkrét ténnyé vált (három és negyedmillió négyzetláb konkrét tény, amelynek fenntartása évente 15 millió fontba kerül), a vita tovább folytatódik. A nemzeti színházi eszme ellenzői megkérdőjelezik ennek a színházi formának a létjogosultságát anélkül, hogy megvizsgálnák azt tényleges valóságában. Az első probléma az elnevezésből adódik. Valóban van egy Nemzeti Galériánk, ahol legszebb festményeinket őrizzük. He a nemzet

i fogalom kényes, nehezen megfogható fogalom, mint például a nemzeti adósság kifejezésben, hiszen az adósságot nem mi, az egyének hoztuk létre. Ilyen a népszavazás, a nemzeti szolgálat, amihez gyakran nem fűlik a fogunk. Nem is szólva a legproblcmatikusabbról, a nemzeti érdekről. Könnyű azt meghatározni, mire nem képes a Nemzeti Színház. Először is nem egya^áu hozzá férhető az ország összes lakosa számára, még azok számára sem, akik rendszeresen járnak színházba. Egy 33