Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

IX. jelenet Bolond Istók, később A kisfiú Bolond Istók

: Mária! (Leül a karosszékbe; töprengve, összegörnyedve a térdére könyököl, - fölugrik.) Nem! nem maradhatok. Megyek! ... viszem magammal! Szeret ... követni fog! ... Eh, őrültség! - Hová vinném? ... Nem, mennem kell ... el kell hagynom ... örökre ... ezt meg kell, hogy tudja. Tudnia kell, hogy soha többé vissza nem térek ... hogy ne várjon többé . . . hogy elfelejtsen . . . hogy boldog lehessen . . . A kisfi

ú (beszalad a konyha felől): Azt izeni a néném, hogy jó levest főzött Istók bácsinak, mindjárt jön Mária. Bolond Istók

: Mária ... (Egy darabig néz a konyhaajtó felé, majd hirtelen az ajtóhoz megy, kinéz rajta; szélroham, villámlás.) Zivatar készül ... /Viszszajön és töprengve leül a karosszékbe.) Úgy örvendek, hogy itt maradsz - mondsz majd nekem mesét - ugye - a királykisasszonyról. (fölugrik helyéről, az ajtó felé néz) Azt mondta Mária, hogy tudsz faragni Paprika Jancsit, és puskát csinálsz nekem bodzaágból, azt mondta. Bolond Istók

: Mária ... (kiegyenesedve fölkiált, mint aki valami reá nehezedő súlytól akar szabadulni) És ha felperzselődnek is lábam nyomán a mezők, ha romok jelzik is az utamat ... ha a holttestén kell is átgázolnom ... mennem kell! A kisfi

ú (halálra rémülten): Mária! Mária! A kisfiú : Bolond Istók A kis fiú: 272