Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

ugye, mondhatnék akármit. De nem szeretem a kis hazugságokat! ... Hagyjuk ezt! ... Nagyon jó hangzású a nevem ... Azt hiszem, rágalmaznám a családomat, ha ebben a rongyos köpenyben megmondanám az igazi nevemet. Az aggastyán

: Jól van, nem faggatom tovább. Bolond Istó

k (élénken): Tehát maradhatok? Az iqqastvá

n: (fejével bólint, hogy igen) Bolond Istók

: (végignyúlik a karosszékben): Ej, hogy elfáradtam! Az aggastyán

: Messziről jött? Bolond Istók

: Hajnal óta kutyagolok. Az aggastyán

: Bizonyára megéhezett, majd szólok Máriának. (Elindul a konyha felé.) Bolond Istó

k (gépiesen): Máriának ... Az aggastyá

n (visszafordul): Mária az unokám ... a szülei nem élnek ... itt lakik velem ... Három éve, hogy elköltözködtünk Debrecenből . . . Bolond Istó

k (élénken): Debrecenből? Az aggastyán

: Na, igen ... nincs abban semmi különös. Bolond Istó

k (zavartan): Igen ... igen, semmi ... csak azért, mert én is ott vagyok, azaz voltam diák ... Az aggastyán

: Már nem az? Bolond Istók

: De igen, csakhogy tágabb iskolát választottam magamnak. A nagy, a fenséges, az örök iskolát. Szürke falak helyett a végtelen vesz benne körül, s a tanítás, mi ott fülünkbe zsong, megszégyeníti a legtudósabb professzort is! Az aggastyán

: Micsoda iskola ez? Bolond Istók

. A természet! 256