Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

gusa hangzott el. A szerző ezen az estén ott volt a díszvendégek között. Majd ezt követően a budapesti operaegyüttes előadta Erkel Bánk bá

nját. Az operát maga a zeneszerző vezényelte . A három etnikum találkozópontján fekvő Bratislava lakosü' a i.

wir on nemzetiségű volt. Annak az épületnek színpadaról is, amelyről beszélek, először magyar és német szó kelt szárnyra, s szlovák szó csak majdnem fél évszázad múltán. Az 1886-1887-es idényben az új színház bérlője Max Kment német színigazgató lett, akinek azonban köteleznie kellett magát a városi tanácsnak, hogy évente negyven magyar előadást szervez. A korabeli okmányokban feljegyezték több jeles magyar művész, pl. Blaha Lujza szereplését is ebben a színházban. Ezért a színpadért évtizedeken át állt a harc a német és a magyar színtársulatok között. A német és a magyar közönség igényeinek a legjobban Relle István német-magyar társulata felelt meg. Naponta váltakozva lépett a színre a német, illetve a magyar együttes, sőt vasárnaponként délután is felváltva szerepeltek. A színházi krónikák bizonyítják ennek az üzemeltetési alapelvnek és sémának következetességét. Kivétel csak az 1902-1905-ös évek időszaka volt. Ekkor a városba több ízben is ellátogatott a brnói Cseh Opera; Smetana, Dvobák, Fibich, egyben Bizet, Csajkovszkij, Leoncavallo, Offenbach és más zeneszerzők műveivel. A színpadról még ekkor sem hangzott el szlovák szó, de a rokon szláv nyelv szava, a cseh szó -- igen. S a szlovák társadalom egy részében ismét feléledt a szlovák színház gondolata, amely műkedvelő színjátszás formájában, intenzíven élt a szlovák nép értékes szellemi táplálékaként számos kisebb-nagyobb városban és falun. Bratislavában azonban alig. Beköszöntött az 1918-as esztendő, Európa szívében új államalakulatok jöttek létre, s ezekben az országokban megváltozott a színházak helyzete. Közeledett a Szlovák Nemzeti Színház megszületésének éve és napja. Bratislavában azonban 23