Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

kényszerűen részesévé kellett, hogy váljon Woyzeck szörnyű sorsának. Ha nem avatkozott bele a történésbe, s nem akadályozta meg a tragédiát, akkor hamarosan a bűntudat és a tehetetlenség érzése uralkodott el rajta. Az előadás fokozatosan ébresztette fel a nézőben a felelősség érzését, anélkül, hogy közben didaktikussá vált volna. Ez az előadás az egész fiatal magyar színház egyik csúcsteljesítményének tekinthető, s mint ilyen, mértéket állított az egész magyar színjátszás, de legalábbis a Büchner-drámák későbbi előadásai számára. A Danton halál

a magyar színházi recepciója önmagában is izgalmas feladat lenne, mert nemcsak színháztörténeti, hanem politikai-, ideológiatörténeti szempontból is gazdag tanulsággal szolgálhatna. Ez alkalommal csupán a recepció néhány legfontosabb mozzanatát emelhetjük ki. A drámát Magyarországon első ízben Kosztolányi Dezső kitűnő fordításában egy német vendégrendező , Karlheinz Martin segítségével a Magyar Színház vitte színre 1928-ban. A rendőrség a premier után azonnal betiltotta az előadást, csak erősen megkurtított, megváltoztatott formában engedte újra játszani, így került színpadra még néhány alkalommal. Az akkori kultúrpolitika számára már maga a forradalmi téma is veszélyesnek tűnt fel. Akkor még túlságosan közeli történelmi esemény volt a valóságos forradalom, a Tanácsköztársaság. Csak 1963-ban került újra színre a dráma, Ádám Ottó rendezésében a Madách Színházban. Az előadás több kritika szerint nem lett közönségsiker, de a sajtóban igen nagy visszhangja keletkezett. A rendezés a színpadkép és a kosztümök segítségével egyértelműen a darab történeti jellegét húzta alá, s a kritikák is mind hangsúlyozták, hogy ez az előadás nem általában £ forradalom, hanem a konkrét történelmi, a polgári forradalom kérdéseiről szól. A kritikai visszhang viszont éppen azt mutatja, hogy ez a Danto

n-előadás szinte ideológiai vitát robbantott ki a forradalom kérdéséről és annak 1 p járható útjairól a 60-as években. A Nemzeti Színház 1978—

as új Danto

n-előadása (rendező: 237