Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)
rendezés az általunk vizsgált periódusban, mint pl. Ruszt József 1974-es Don Carlo s-rendezése Kecskeméten, e statisztika azt mutatja, hogy a fiatal rendezőgeneráció figyelme inkább más német szerzők felé fordul. Goethe, a német klaszszika másik nagy írója sohasem lett igazán "hazai szerzővé" a magyar színpadokon. 1945 után összesen 6 drámáját játszották, 11 különböző rendezésben. Az előadásszámok alapján Schiller után a svájci Friedrich Dürrenmatt következik 27 színházi bemutatóval. Ennek megoszlása: Az öreg hölgy látogatás a (6), A fizikuso k (6), János király (4) , A nagy Romulu s (3) színrevitel 1959 és 1988 között. A majdnem folyamatosnak mondható recepcióból nemcsak a magyarországi Dürrenmatt-kép megváltozására lehet következtetni, S-.ar.c~ ugyanazon művek - pl. Az öreg hölgy látogatás a - különböző színrevitele alapján a magyar 2 színház változásait is elemezni lehetne. A másik jelentős svájci drámaíró , Max Frisch nem lett népszerű szerző Magyarországon, annak ellenére, hogy 1959 és 1988 között 6 darabját játszották magyar színpadokon 10 különböző rendezésben. Csak 2 drámáját, a Biedermann és a gyújtogato k és a Hotz úr dühbe guru l címűeket vitték több ízben színre. Ugyancsak 10 magyar színpadon játszották Peter Hacks műveit, akit a magyar színház csak viszonylag későn, 1974ben fedezett fel. Abban az évadban viszont 4 drámájának volt magyarországi bemutatója, és a következő 3 évben még 4 újabb premier következett. Ennek ellenére sem mondható el, hogy az NDK-szerző sikeres drámaíró volna Magyarországon. Az intellektuális játékot hangsúlyozó, politizáló drámák alapján jó színházi produkciók születtek, de ezek a magyar közönségnél nagyobb visszhangra nem találtak. Csak a Lotte (Beszélgetés a Stein-házban a távollévő von Goethe úrról ) c. monodráma 2 színpadi bemutatója lett nagy siker - nem utolsósorban két kiváló színésznő egyéni teljesítménye miatt. 3 Peter Weiss^drámáinak Xs IXL-beiwjta-tűj-a—voü «--különb 9223
