Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

HEGEDŰS ÉVA TERPSZIKHORÉ BŰVÖLETÉBEN (Korach Mór tánckosztüm-tervei) Különös életút, a XX. században ritka széleskörű tudományos és művészi áttekintés, szokatlanul friss fogékonyság és fürge szellem késői öregkorig is fürge-fiatal testben: valóban szinte semmi se volt mindennapi abban az emberben, akit alig több mint húsz esztendeig ismerhetett szülőhazája. A közvélemény elsősorban és méltán a közéleti felelősséggel velejéig áthatott tudóst ismerte, s hogy valahol, egyénisége mélyrétegeiben művész is lakott, néhány nyilvánosság elé bocsátott rajza, irodalmi tanulmánya és fordítása mellett csak a nyolcvanéves korában készült portréfilm néhány apró megnyilatkozása árulta el. Ez a tanulmány egy olyan tevékenységéről kíván számot adni, amiről még a legszűkebb köre is alig sejtett valamit, de ami bizonyítani hivatott, hogy művésznek se volt dilettáns . Mielőtt a címben ígért munkák keletkezéstörténetét és elemzését adnánk, úgy véljük, indokolt annak bemutatása, hogyan alakult ki Korach Mór szoros viszonya a művészethez. Természetesen a veleszületett kitűnő adottságok - mozgáskészség, forma- és ritmusérzék, jó hallás - képezték nála is a teljesítmény alapját. Egyedül tanult meg pl. cimbalmozni, furulyálni, de hegedűlt és kellemesen énekelt is. Ügyesen faragott. Hamar kiütközött belőle a homo luden

s mellett a homo fabe

r. Tárgyalkotó hajlama erős képzelettel párosult. A vegyeslakosságú felvidéki Göllnitzbánya óvodájában már a kicsinyeknél igyekeztek lerakni a kézműves készségek alapjait. Mélyen hatott rá a hagyományait máig őrző Zsakaróc, a nagyszülői környezet népművészete. Mire Letenyén iskolába került, szinte öntudatlanul kezelte a palavesszőt rajzra is. Ott találkozott először egy "akadémiai fesxő" személyében képzett művésszel, 198