Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

színházi revű, mely a drámával, a rendezéssel, a színésszel, a dekorációval és főként mindeme részletek teljességével: mostanában forradalmi korát élő új színpadmővészettel komolyan és szakszerűen foglalkozik ". Az új hetilapnak ezenkívül célja volt, hogy az "általános kultúra vérkeringésébe bekapcsolja a színház speciális kérdéseit". Emellett közölni kívánták a vidéki színházak műsorát (a vidéki előfizetők kedvéért), a szerződéseket, a "főváros és a vidék színházi és művészi életének összes jelenségeit." A címlapon lenyűgöző a munkatársak névsora: több mint negyven név szerepel benne. A színikritikusok, elméleti írók közül: Ambrus Zoltán, Alexander Bernát, Salgó Ernő, Sebestyén Károly, Színi Gyula, Váradi Antal. A rendezőket Hevesi Sándor, Márkus László, Nagy Endre, Jób Dániel képviselték. De az írók, drámaírók, szerkesztők névsora sem szegényesebb: Bíró Lajos, Csáth Géza, Lengyel Menyhért, Füst Milán, Hatvany Lajos, Ignotus, Osvát Ernő, Fenyő Miksa, Kosztolányi Dezső, Révész Béla. A legelső szám 1910. március 2-án jelent meg. Bárdos programadó cikke - Színházi illúzió

k címmel - meghirdeti a "színházért való színház" eszméjét. S egyben hiszi azt is, hogy "a dráma nagyszerű gazdagodását is ígéri a színházszínház". De sietve hozzáteszi: "amely azonban csak egyik, a többinél nem fontosabb tényezője a színpadművészetnek". A folyóirat rövid fennállása alatt részben itt jelentek meg Bárdosnak azok a tanulmányai, amelyek Az új színpa

d c. könyvének gerincét adják. Szini Gyula Tánc és haláltán

c c. tanulmánya a társművészetet képviselte. Részlet jelent meg Rostand Chanteclai

r c. darabjából, amelyet Kosztolányi fordított le Kikirik

i címen. Nádai Pál novelláját, Balázs Béla versét is közölték. Hevesi vidám jelenetet írt egy színiiskolai óráról, A katedra kom

édiá

i c ímmel. A Szemle rovatban Siklós Albert hangversenyről tudósított, Füst Milán pedig Heltai Jenő A masamó

d c. darabjáról - amelyet a Vígszínház mutatott be február 25-én - írt kri146