Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

17.) Manfred Wekwerth: Schriften , Arbeit mit Brecht, Berlin 1975. 474. 18.) Boal i.m. 83-97. 19.) Michel Foucault: Überwachen und Strafen. Die Geburt des Gefängnisses

, Frankfurt a. M. 1976. 66. 20.) Juri M. Lotman: Kunst als Sprach

e, Leipzig 1981. 288. SZÍNHÁZTÖRTÉNET GAJDÓ TAMÁS BÁRDOS ARTÚR ÉS AZ ÚJ SZÍNPAD A színházművészet progresszivitása a 19. század végére Európaszerte elhalt. Igaz, a kor sem volt kedvező, nem születtek igazán nagy drámai művek. Az űn."polgári drámaírók " az üzlet-színház bűvkörében, több-kevesebb tehetséggel, ugyanazt a drámaírói technikát követve gyártják darabjaikat. Velük szemben állnak a különböző művészeti irányok hívei, akik viszont nem tudnak megszabadulni saját, meghirdetett programjaik béklyóitól. A színház csak olyan darabokat játszik, amelyek telt házra számíthatnak. És ekkor születik meg az a "halott mű", amely "akkor is érdektelen, ha kétezer előadást ért is meg egyhuzamban" - mondhatjuk az ifjú Dumas szavaival.

1 A már-már zsákutcába érkező művészetben igazi áttörést jelentett az ún. szabad színpadok megalakulása. "A bulvárés a könnyű-látványos műfaj mértéktelen elterjedése felháborította mindazokat a művészeket, akik többre tartották a dráma és a színház művészetét annál, hogy csak feledtető apologetikus eszköz legyen. Úgy találták, hogy a polgári ízlés/telenség/elharapózásávaL a nűvészet messze leszakadt a valóság2 ábrázolás követelményeitől..." 1887-ben alakult meg André Antoine csoportja Théatre 144