Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

rában megnő az intézményesített színházon kívül minden közvetlen, technikai közvetítéstől mentes kommunikációs kapcsolat jelentősége, ezek közt a teátralitásé, amelyet hatékonysága és a médiáktól eltérő élményminősége jellemez. Ilyen háttérrel a teátralitás különböző módokon definiálható: pl. mint konkrét, történelmileg kiemelt, játékos interakció. Mihelyt az emberek a valóságot interperszonális kapcsolatban sajátítják el, lehetőségük adódik önmaguk valamilyen módon való exponálására, arra, hogy a figyelmet magukra irányítsák, és ezzel a dolgok menetét befolyásolják. Kiválnak a többiek közül, ezért cselekvésük kiemelt történés, esemény.^ A kiemelésnek a legkülönbözőbb formái léteznek, több is előfordulhat egyidejűleg. így egy időbeli kiemeléshez mint pl. egy évközi jubileumi ünnepség - állandóan más formák társulhatnak, de mindig a testmozdulatok kiemeléséről van szó. Ez történhet a.) közvetlenül; ha például egy járókelő a forgalmas bevásárlóutcán kézenjár. Vagy b.) a cselekvő (művész) hangjával hívja fel magára a figyelmet, ahogy ezt korábban a piaci kikiáltó és a kuruzsló tették. Ezenkívül c.) a "fellépés" helye eleve kiemelheti a mozgássort, így például a kötéltáncos kötele vagy a színész színpada. Természetesen d.) tárgyi attribútumok - pl. szokatlan ruhadarabok - is betölthetik ugyanezt a funkciót. A teátrális cselekvésnek, mint kiemelt cselkvésnek feltétele a cselekvő és a közönség megkülönböztetése. A progresszió mindaddig nem teátrális cselekvés, amíg csak a kolostori kerengő körüljárására korlátozódik, ahol általában nincsenek nézők. Mégis bennerejlik a teátralitás csírája, mert minden résztvevő egyidejűleg cselekvő szereplőnek és nézőnek is érezheti magát, de még az objektív kiemelés nem adott. Minden interakció történelmileg konkrét, mert az individuumokhoz kötődik, a teátrális pedig a kiemelés hogyanjában és mikéntjében lesz történelmileg konkrét. Teátrális volt a 11. századi Velencében, amikor először egy bizánci hercegnő használta a villát egy lakomán, és ez a tárgyi attributum 137