Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)
Fried István: A végzettragédia magyar vége
lattól, hogy a Bánk bán végső formájának kialakulásában ez a drámai konvenció érvényesült, hiszen a Bib erach-Otto-Melinda viszony szintén ezt a tipusú drámai szituációt jeleníti meg. S talán Vörösmarty értetlen Bánk bán-kritikája is kapcsolatba hozható ezzel/. Csak jelezzük, hogy 1/ Gombos a prológusban az emberi gyarlóságról tesz említést, mint a tragikum lehetséges forrásáról ás okozójáról; ós ennek révén — nyitva hagyja a kaput az élet determinisztikus-fa talis ta felfogását érzékeltető jellemfestéssel szemben a pszichológiailag motiváltabb cselekvések megjelenítése előtt; — nem menti föl az embert, hanem a végzetdráma Zacharias Werner! felfogásától elmozdul - jóllehet inkább szándékában, sejtésében, mint eredményességében, minthogy jórészt megelőzi vagy kortársként szemlélheti, amennyiben szemléli - Grillparzer sors- és életfelfogása felé. Ez utóbbit Benno von Wiess találóan Írja le: "Az ember mint egyéniség Grillparzer szemében nem jó vagy rossz, nincs túl sem jón és rosszon, hanem jó és rossz között áll, teljes lelki ambivalenciájában.•• Az individualitás azükséges és problema/12/ tikus is egyben, szenvedés, bün, büntetés egybeesnek".' ' Az esküvésb en a prológus egyszerre érzékelteti azt, hogy mily könnyen elbukik az ember szenvedélyei, oktalansága hibájából - és azt, hogy mily "hatalmas a sors", a végső mondatokban igy nevezve: "Nemesis" /egyben visszautalva az antik görög tragédiairókra/. 2/ Gombos már a szereplők szokatlan hosszú jellemzésében /amely a szereplői névsorral együtt a prológus folytatásának fogható föl, mintegy az általános elmélkedéstől a konkrét cselekményig vezető út állomásaként/ emliti, hogy mig az uralkodó Ottavio-nak "fő tzélja a közjó elő mozdításé... szent előtte a törvény", a ezáltal méltón képviselheti a felvilágosodott abszolutizmus uralkodói ideálját, túlságba vitt erénye is bajt okozhat /mint ahogy nemcsak a törvény, hanem "az esküvés" is szent előtte, a kimondott szót uralkodóként nem vonhatja vissza, pedig szenvedélyeitől elvakított fia élete a tét/. 3/ Az uralkodónak meg kell vivnia csatáját túlságba vitt erénye ellen, uralkodókónt állnia kell szavát, de ezzel népével kerül szembe, velemint apai érzésével. Olyan zsákutcába jut, amelyből csak élete feláldozásával juthat ki, párbajjal, amelynek végén feloldhatja bűnös fiát, önmaga számára pedig a halálban lelhet megoldást. Természetesen csak távolról cseng ide a Bánk bán sokat vitatott 28
