Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)

Fried István: A végzettragédia magyar vége

igények /például Kazinczyé, majd K

ölcseyó, de Katonáé is/ különböznek a színészként és rendezőként is működő fordítói, adaptálói és ezzel kapcsolatban a publikum Ízlését és érdeklődését mindenesetre jobban ismerő igényektől. S az is vitán fölül áll, hogy a magyar nyelvű előadás még az 1820-as években is a magyar nyelv népszerűsítését, jogaiba iktetását szolgálja, olykor fő érdeme a magyar nyelvű megszólalás, nempedig a kiérlelt, megtervezett, nyelvileg is pallérozott szinpadi megjelenítés. Viszonylag korán jelennek meg és rögződnek a szinpadi és színészi típusok, a szinházi előedás is ezeknek a típusoknak megszólaltatásától függ. A legcsekélyebb jelentősége sincs a finomabb, lélektanilag hitelessé formált színészi alakitásnak /csak kivételes esetben, mint Benke József öreg Galotti alakításában, bár bizonyos külsődleges eszközök itt is a látvány elsőbbségét dokumentálják/, ennek következtében szinházi előadás és közönségigény a típusok szinrevitelében és igényében-elfogadásában találkozhat, s többnyire találkozik is. /8/ A végzettragédia jócskán eltér a német és a magyar színpadokon a főleg Kotzebue, Iffland és mások által kialakított konvencióktól; s legjelesebb alkotásaiban /mint például Zacharlaa Werner Február huszonnegyediké

jében vagy Grillparzer Az ősanya első, /9/ szinpadra nem került változatában/ hatalmas felismeréssel gazdagította az európai színházat, eszmetörténetileg is, dramaturgiailag is. A kettő természetesen összefügg: az ember kiszolgáltatottságáról van szó, az egykor elkövetett bün és bűnhődés továbbhagyományozódásáról. Az ember helye az életben /és a történelemben/ bizonytalanná vált, nem tudja, honnan és mikor fenyegeti veszély; s aki a veszély jellegével, mineműségével tisztában van, vagy magasabb erők kiszolgáltatottja, vagy pedig örököse ós - olykor akaratlan - végrehejtója bűnnek és büntetésnek. A végzettragédia felfedezi az "abszurd" hőst /Zacharias Werner, akinek egyfelvonás

osa Camus feldolgozásában kapja meg az igazi és mai értelmezóaét/, méghozzá olyan értelemben, hogy a cél felé törekedve, többé-kevésbé a céltalanság érzetének tudatával halad az ember. A végzettragédiában elhalványulnak és szükségszerűen lesznek jelentéktelenek a magyar irodalomban oly fontos "nemzeti" elemek, de háttérbe szorul a katartikus élmény is. A szükségesnek tartott "erkölcsi tisztulás" helyébe egy több értelmű erkölcsi kiengesztelődés lép. Mindez okozhatta, hogy a végzettragédia nem lehetett nagyon népszerű a másféle igényt képviselő közönség előtt, és legfeljebb a klasszikától eltérő vagy eltérni igyekvő /bár attól megszabadulni végül mégsem tudó/, emocionálisabb töltóaü Írók