Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)

Konrádyné Gálos Magda: Rozsnyay Kálmán - a színjátszás peremén

tályos lelkű filigrán asszonnyal lehetett elbánni..." "Visszaélt bizalmával ez a hidegen számító Hoske"... "...'Az án menyasszonyom* mondta az újaágiróknak a hófehár hajú öregaaazonyról". • /45/ A levélkötegben van egy következő szövegű papir lat "Ezennel meg­bízom Rozsnyay Kálmán barátomat, hogy minden néven nevezendő irká­mat, mely eddig nyomtatásban megjelent, vagy Íróasztalomon találta­tik, mint jogoa tulajdonának tekintse éa akarata szerint felhaaznál­hatje."/* A cikkek is bántották a Nagyasszonyt, de igazán néhány barátja viaelkedéae fájt neki. Szabó Aurélok, a máramaroaszigeti ügyvéd és felesége - azok a régi barátai, akikre szinészpályája em­lékeit bizta - várják a nyárra szeretettel, szívesen látják "komor­nával, vagy nőrokonnal" ... "kényes kérdést ia érintünk, kérve ké­rünk, hogy mondj le kifejezett szándékodról, a óhajtjuk, szerény há­zunkhoz nagyrabecsült személyeddel kapcsolatban semmi olyan esemény ne fűződjék, amely az általában éa városunkban ia uralkodó közhan­gulat éa felfogás szerint alkalmas volna a Fejedet eddig környező nimbuszt csökkenteni, vagy esetleg teljesen elenyészteni, ami pedig nekünk fájna legjobban.. # »/ 47 / Barátnőjével, Kánya Emiliával tudat­ta eljegyzését 1905 nyarán, de ő nem válaszolt levelére, ezért ősz­szel ismét irt neki: ... "Nem bírom felfogni és megérteni egyéb nyo­morúságaim mellett, hogy hozzád irt bizalmas, nyilt, majdnem gyónás levelem még a mai napig is mért maradt feleletlenül. Talán jobb lett volna elhallgatni? Talán megütköztél éa talán tévhit volt nagy nyíltságom!!! Az Isten edta, és igy ruházta reám, nem tehetek róla. Áldás vagy verés, de igy van!.../* 8 / Az emberek ellenséges magatartása még közelebb vitte Prielle Kor­néllát Rozsnyayhoz: "Tapogatva keresett egy kezet, Amely vezesse hiven, szeretőn Ama borzalmas, nagy út felé".../* 9 / 1905 őszén már majd minden nap Ir levelet, ha nem egyhelyütt vannak, a "szeretett jegyea"-nek. Az utolsók már reszkető kézzel, ceruzával Írottak. Végül december 24-én Prielle Vaa utcai lakásán, a legna­gyobb csendben, házasságot kötöttek. Rozsnyay a gyermekkora óta ér­zett tisztelettel éa figyelemmel igyekszik körülvenni feleségát, de közben szón ügyeskedik, hogy pályájának emlékeit neki diktálja le. A 79 évea Nagyasszony azonban már nem képes erre. "Megújuló beteg­ségei megtörték csodálatos ellenállóképességét. 1906. február 25-én örökre elaludt, hogy a sírban álmodja tovább a színpadon szőtt szí­nes álmait."/ 50 / I21

Next

/
Oldalképek
Tartalom