Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Dévényi Róbert: Magyar színház - magyar egyfelvonásosok napjainkban
igen szűk, színházi értelemben számottevő kö zonaégbáz let nem jelentettek. De modernizmusuktól függetlenül 1st a hazai színházi előítéletek eleve leértékelték az egyfelvonásost, a közönség a redukált terjedelem mögött redukált élményt sejdített. Az üzleti kockázat oly nagy, hogy csak néhány vakmerő kísérlet töri át a vesztegzárat. Igy hiába születik számos nagyértékű egyfelvonásos például Babits, Kosztolányi, Füst Milán, Kassák, Déry, Balázs Béla stb. tollából, szinte egyiknek sem sikerül e könyvek és kéziratok lapjairól eleven színházi közegbe plántálódni. A legtöbb egyfelvonásos asztalfiók dráma leaz, elvetélt kísérlet, botlás, amit jobb minél előbb elfelejteni és a témával egy plauzibilisabb Irodalmi münemben - novellában, kisregényben - jelentkezni. Azt hihetnők, hogy a kommerciális szinház leáldoztával, tehát az államosítással gyökeresen javult az egyfelvonásosok szinrekerülésének esélye. Nem igy történt. Elvileg ügyen az irodalmi értékre orientált szocialista szinházkultúrának nem lehetett kifogása az egyfelvonásos ellen. A gyakorlatban egyedül a Nemzeti Szinház műsorrendjén találkozunk egyfelvonásos újdonságokkal.''^ A választék bővülését erősen korlátozta a színházak vészesen uniformizált műsorpolitikája. Az "egész estét betöltő" darab egyben §_ reprezentatív drámai forma, amely mintegy terjedelmével Igazolta a "mai téma" fontosságát. Szinte semmit sem törlesztett ez az időszak a felszabadulás előtti évek edósságábóli minthogy a magyar színházi avantgárdnak az egyfelvonásos-irodalom volt a melegágya, ugyanolyan kiközösítésben, sőt, síri feledésben volt része, mint a két világháború között. Még a hiány nyomásáról sem beszélhetünk. A helyzet csak az 1960-as évek elején változott, és akkor is igen vontatottan, mondhatni észrevétlenül. A módosulás olyan új műhelyek létesülésével volt kapcsolatban, amelyekben az egyfelvonásos, vagy általánosabban: a rövid lélegzetű dráma több ok közrejátszásával kiszabadult marginális helyzetéből és a tulajdonképpeni alapszükségletté vált. Ezek a műhelyek kezdetben kivülestek a szinház területén. 1961-ben megindul Magyarországon a televíziós műsorsugárzás. Igény támad eredeti televíziós játékokra. A kialakuló tévénézői szokásoknak a 60-70 perces időtartam a legmegfelelőbb, ez pedig azonos a nagyobb egyfelvonásosok játékidejével. A külsődleges megegyezés erősebbnek bizonyul a két művészeti ág elkülönülő tendenciáinál. Még a filmépltkezésü tévéjátékok is átformálhatok egyfelvonáaosoknak. És fordítva: az eredeti egyfelvonásosok is tévéjátékosithatók. Hasonló próteuszi alakváltozásra alkalmas a rádiójáték 112
