Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Kiss Eszter: Adaptációk a magyar színpadon 1957-1982 között
kotják, a caak extenzíven ábrázolhatók* A regény egy máaik kulcsfigurájának, Lekenczey Mukinak ls alig van dramaturgiai funkciója a darabban* Epikus rezonőr-szerepe, ami természetesen illeszkedik a regényvilágba, a drámába nem volt átmenthető* Szintén problematikus a drámában a osugariek hármasa, akik itt nem a munkabérükből kisemmizett szegényparasztok, inkább egy népszínműbe illő komikus betét jelenetük; megtréfálásuk inkább kárörömöt vált ki, mint erkölcsi felháborodást. Összefoglalva tehát azt mondhatjuk a Móricz által irt drámaváltozatról, hogy az iró elvégezte ugyan e drámai sűrítést, de csak formai szinten; helyzeteket jelenített meg, de nem drámai akciókat; a tragikus végeredményt mutatja meg, de nem ábrázolja a drámai küzdelmet, ezért ez igazi drámaiság hiányzik a műből* Ebből adódik, hogy bár az etmoszférát - s muri életképében - ábrázolja, a környezet, a megjelenitett világ mégsem kelti a tragédia szükségszerűségének benyomását. A cselekmény ugyanis nem drámai szituációból kibontva realizálódik, azaz nincs egy - a dráma kezdeti pillanatában kialakult - helyzet, mely szükségszerűvé tenné az alekok viszonyéinak meghatározott irányú változását, lehetetlenné sz előtte meglévő viszonyrendszer fennmaradását* Az Uri muri t 1957-től 1982-ig mintegy tizennégyszer mutatták be* Mindenütt más-más értelmezéssel, más-más céllal és eszközökkel történt e színpadra állítás* Egyes rendezők a végleges drámai változattal dolgoztak, mások átírták azt, vagy maguk dramatizálták újra a regényt* De a bemutatókat mindig rendkívüli várakozás előzte meg, hiszen ez egyik legnagyobb magyar klasszikussal találkozunk mindannyiszor a színpadon, emellett a színpadra állítás mindig erőpróbát jelent a szinház számára. Hiszen akár a regény, akár a mőriczi drámaváltozat ez alap, a dramaturgiai problémák megoldása, az üzenet hiteles tolmácsolása nagy felkészültséget kíván* Tárgyaljuk konkrétabban - néhány bemutatót kiemelve - a lehetséges megoldási módozatokat* A keoskeméti Katona József Színház 1958. október 1-én dr. Németh Antal rendezésében mutatta be az Uri muri t. Az utolsó /1942-ben irt/ változatot vitték színre* Szakhmáry Zoltánt Simon György, Csörgheő Osulit Tompa Sándor /vendégként/, Rhédey Esztert Dévai Kamilla, Rozikát Medgyeai Mária játszotta. A rendező hü maradt a mőriczi szellemhez, elávetette magát az irói szándéknak, a nem törekedett öncélú hatáskeltésre vagy erőszakos aktualizálásra. Az előedás egységét a játékstílus realista egysége teremtette meg, e rendező a két fő figurát /Zoltán, Csuli/ úgy állította középpontba, hogy körülöttük érzékletesen felvonultatta a kisváros egész világát* A kritika egyöntetűen az 88
