Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)

Kolta Magdolna: A klasszikus vígjátéki dramaturgia kihalása. A vígjáték helyzete 1957-1982

A 70-os évek vjgj át ékir oda Imának újdonságai A 70-ea évek vlgjátéklrodalmának summázata igy szólhatnál A szatíra megújítása, korszerűbb formanyelvének kialakítása a groteszk útján ment végbe, de felemásan, félsikerekkel, kudarcokkal, a groteszket gyakran csak "irodalmias játékként" használva, s a színházi nyelvezet gyökeres megújítása nélkül zajlott le, Almáal Miklós 1965-68-ra teazl a modus vivendi megtalálását, az új drámairól lendület éa a színházi invenció egymásra lelését és új fénykor beköszöntét/

2

^ Inkább 1968 után teendő ez új korszaki a /24./ Thália kísérleti színház jellegének vezető szerepe' *' után a Peati Színház aratja le az új drámaíró nemzedék sikereit. Szakonyi, Gyurkovics, majd a legjobb Csurka darabok és a Vígszínház találkozása furo

sa modus vlvendit hozott. A 70-es évekről két dolog épült be a köztudatba/

25/ Az egyik, hogy a 60-as évek közéletiségével szemben a 70-ea évtized a privátszférába, kiscsoportok, osalád melegébe való viaazahúzódást hozta. Az egyén figyelme a társadalomtól önmaga felé fordult. Ezt e privatizálódást, a közhangulat depolltizálődást általában azzal magyarrázz hogy megváltozott a társadalmi velóság és e művészet közötti kapcsolat jellege. A 60-as évek elejének szinkronitásával szemben a társadalom átalakulásai a 70-ea évek elejére rejtettebbek, lassabbak lettek, a konfliktusok áttételesebbekké, finomabb struktúra júakká váltak. Ehhez a magyarázathoz azonban hozzá kell tenni még valamit. A konszolidáció gyümölcse 1968-ra beért. "A konszolidáció oldja és skadályozza az ellentétek nyilt megütközését és a nyomában kialakuló társadalmi légkör - pozitív indulati töltettel - maga la természetesiti az ellentétek, az ellentmondások nyilt megjelenésének, megütközésének elfedését."

/27/ A hagyományos dramaturgiájú, "megértő" vígjátékokat a stabilizációs légkör éltette, ezek la a konszolidáció támogatását tűzték ki célul - a folyamat lezajlása után, a külföldi példák megismerése nyomán szükségszerűen kezdett feszengeni, rossz lelkiismeretűvé válni a színházi közélet. A Vidám Színpadon kívül - amely ózonban elveszítette jelentőségét - nem is igen találunk már a korábbi korszakéhoz hasonló vígjáték-termést. Uj stllusmodell, a groteszk lép a Molnár Fereno-i dramaturgia helyére. Ez e színházi váltás első pillantásra, mintha megfelelője lenne annak a szélesebb körű átalaku58