Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Kolta Magdolna: A klasszikus vígjátéki dramaturgia kihalása. A vígjáték helyzete 1957-1982
verbális humor felé; hátborzongató kispolgáriság helyett szimpla gúnyolódást kapunk telpnyaláaról. elvtelenságról* A színpadi előadás ezt az entilntellektuelizáló hatást erősítette, mikor vezényszavakkal, Hitler-szöveggel, fegyverropogás sal konkretizálta a helyet* Azzal pedig, hogy a játék elején a szereplők betereltetnek a szobába illetve a végén kimennek, az örökkévaló szituációt, a kezdet és vág, hely és cél nélküli körforgás érzetét semmisiti meg. A Sirkő és kakaó műfaja szerint tragikomédia; alcime szerint "Traktátus a nyara polgárság végleteiről". Eörsi a következőket Írja a tragikomédiáról: "A tragikomédia a patt-helyzetekből sarjad. Olyan korok kedveznek neki, mikor boszorkányosan áthatja egymást a jő ás a rossz, az igaz és a hamis. Különösen a konszolidációk benzingőzös le vegőjében virul, A mi kis stabilizációnk ban, hogy a remek Tadeusz Rózewicz egyik darabjának elmével éljek. A tragikomédia létfeltétele hogy a hétköznapi élet tömegével lökje felszínre e már-már abszurdnak látszó, de hideg ésszel mégis megfejthető, groteszk helyzeteket és jellemeket... A rossz, vagy felemás végletek között, a négativités mozgásterével szemben a tragikomédia Írója a nézőben akarja kialakítani a pozitív pólust: a tiltakozást éa az önvádat* Ezt a hatást persze nehezebb érvényesíteni, mint a tragédia, vagy a komédia ketar zisait. A tragikomédiák ellen a nézők rendszerint mozgásba hozzák önvédelmi apparátusukat, nem akarják felismerni a saját, különbejáratú 'kis stabilizációjukat' és ezért mindent elkövetnek, hogy csak a szomszédjukra vonatkoztassák, vagy egyáltalán meg sem értsék a darabot... Abszurdnak keresztelnek realitásokat, csakhogy ne kelljen rájuk ismerni*" /14/ Az idézet két tanulsággal szolgál. Az egyik a tragikomédia elhatárolása az abszurdtól, mely a mindennapiság értelmetlenségét növe 11 fantasztikussá. Ezzel szemben e tragikomédia - ill* a vele azonoE lényegü - groteszk - arra a társadalomra kérdez rá, amelyben a fantasztikum mindenna piságként jelentkezik.^ 1 **^ Piti Lajos és Bóvli Lujza alakja megkérdőjelezi a ml kis stabilizációnk, a mindennapi megalkuvások, félelmek, végig nem vitt lázadások üdvözítő voltát. PITIMÉI Jó, hogy ő él. PITI: Nagyon jó. PITINÉ: Valahogy biztonságot ad. Amíg ő van, tudjuk, ml a dolgunk. PITI: Addig körülvesznek a kötelességek. Hern kell gondolkodnunk. Az "ő" helyébe özv. Tornyainót kell behelyettesítenünk, a mindenkit 55
