Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)

Kolta Magdolna: A klasszikus vígjátéki dramaturgia kihalása. A vígjáték helyzete 1957-1982

volta mellett. Egyben módot talál arra, hogy a nyugatImádatot óa a magyar gazdasági ügyintézést - lazaság, lassúság, aktatologatás ­kigúnyolja. A vígjátékok egyik leghálásabb vitatémája a nők helyzete. A probléma újdonsága - a nők munkába állása, értelmiségi nők anyaszere­pének szinte megoldhatatlan nehézségei - nagy közönsógfigyelemre számot tartó téma volt. A háztartáson belüli női egyenjogúság ezen kivül az otthoni zűrzavar, a fejetlenség bohózeti helyzeteivel al­kalmat ad a nevettetáare. A teremtés koronája e vezető pozicióben lévő asszony otthoni és munkahelyi státuszának összeegyeztetne tét­lenségét választja témául. Ennek párdarabja a Nem vagyunk angyalok , amely ugyanezt a kérdést a kihasznált nagymama szemszögéből ábrázol­ja. Számos vígjátéknak ad jól bohózatositható ötletet Ifjú hölgyek agilitása e férjvadászat területén. A bulvárdarabok egyik örökzöld témája /ledérség, házassági hűtlenség, férjhezmenési tervek/ az 50-08 ávek szünete után részben ezzel a tartalommal került vissza a színpadra. Az idős és gazdag, vagy külföldi férj után folytatott - néhol meglehetősen erkölcstelen - küzdelem, ami egyébként alkalmat ad az Ifjúság osellengésének, a nyűge ti életforma utáni vágyódásának megosipkedésére is - általában igen sikeresen zárul. A Kalózkisaaz- szony t végül Volvós anyagbeszerző vezeti oltárhoz, a Spanyolul tudni kell bártündére dél-amerikai férjet talál. A legrosszabb, ami meg­eshet velük, hogy megjavulnak. / Egérút/ F orma bont ás a magvar színpadon: 1968 körül próbál meg először kitörni a magyar dráma éa színház a bulvárhagyomány uralma alól. Megjelenik az abszurd dráma, a para­bola, intellektualizálódni próbál dráma és színház egyaránt. Ennek a formabontó kísérletnek egyik első példája Az édent bezárták cimü já­ték. A játékot irányító Bohóc és Műértő beszélgetésével induló cir­kuszi "szentségtörés" hozzászólás a mindenkori vitához a művészet szentságérői. A Tiszták és Tisztátalanok világtörténelmi meccsét, mely a /vér/özönvízzel, azaz az I. világháborúval kezdődik, hálásan, éa néha önértékénél többre becsülve fogadta az újdonságra kiéhezett színházi közvélemény. "Komlós kísérlete a példa, hogy színházaink immár kitárták kapuikat a szocialista eszméket érvényesítő /sőt az elvontabb humanists/ avantgárdé törekvések előtt is."^ 8 ^ A történe­lem perabolisztikus feldolgozása itt még pátosszal, hevülettel bi­52

Next

/
Oldalképek
Tartalom