Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Tarján Tamás: Magyar abszurd ás groteszk drámák a hazai színpadon /1957-1982/
század kezdetéig valahogy megőrzött "vásárit". Ez a karnevális ággal ia rokon vásáriság a groteszk Bahtyin-1 értelmezését teszi s leggyümölcsözőbbé Spiró esetében. Nádas Péter új dramaturgia létrehozásra tör. Őt Pilinszky felől érthetjük a legjobban. Mint Pilinszkyre, rá ia hathatott Wilson - de nemcsak a fizikai és lelki mozdulatok lelassításánakt fölgyorsításának ia értelmét látja. Mlg Spire a maximálisra növeli, Nádas a minimálisra csökkenti szereplői számát. Az életet folyamatos redukciónak itéli,, tehát dramaturgiájában ia redukál. Tere a lehető legegyszerűbb, egyszerre valóságos és szimbolikus. Dialógusa szaggatott, kihagyásos: közei, szünetei a fontosabbak. Történetileg konkrét, de a kiemelt, motiváló eseményt a história a sok közül egyik elkerülhetetlen megnyilvánulásának tartja. Darabjaival kapcsolatban zenei szervezettségről beszél. A Takaritáa /1977, Győrben megrendezte Szikora János, 1980/, a Találkozás /1979/ ás a Temetés /1980/ operai méltőságúak - elnémuló szereplőkkel. Bereményi Géza rugalmasabb egyénisége kerüli a Spiró vagy Nádas kedvelte szélsőségeket. Nem véletlen, hogy neki - ellentétben velük - szinte valamennyi darabját előadták, forgatókönyvét leforgatták, dalazövegót lemezre vésték. /A Kutyák csak a rádióban hangzott el, mert színpadi előadásának komoly technikai akadályai vannak./ A színpadi figurák nála a legelőbbek, a beszédmóddal ő jellemez a legszemléletesebben. A "hályogkováos-dramaturgia'*^ 3 ^. vagyis az ösztönös derabirás nem eredmények nélkül való korszaka után jelentékeny müvek remélhetők tőle. Tárgya nem annyira az emberi kiszolgáltatottság, mint Inkább a tanácstalanság. Spiró alekjai csörtetnek, Nádaséi sóbálvánnyá merednek, Bereményié csetlenek-botlanak. A harmincasok nemzedékéből feltétlenül említendő még Kornis Mihály neve. Beszédes, hogy Büntetések oimü "látványos attrakcióit" épp Kafka emlékére irta /1961/. Halleluja cimü komédiáját Zsámbékl Gábor rendezte meg a Játékszín 1980/81-es évadában a Nemzeti vendégjátékaként. Nála is az abszurd és a groteszk eredeti keverékét, a közép-európai groteszk egy fajtáját remélhetjük kiforrni. Barna Róbert, Kolin Péter, Wehner Tibor éa mások - a legutóbbi évtizedben keletkezett, eléggé nyomtalanul publikált - abszurdjai különösebb Invenció nélküli utánzatok. Boldizsár Miklós, Juhász István számos darabbal is csak szerény eredményig jutott. Vámos Miklós nem kellő eréllyel alakította tragikomédiáit, Verebes István "fél kézzel" irta őket számos egyéb tevékenysége mellett. Nagy András müveiben van fantázia, Schwajda György egyszer osak beváltja azokat
