Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)

Mészáros Tamás: Rendezői új hullám a hetvenes években

A trójai Yár falai egymásbanyiló betonbunkerek már alaposan megviselt erődrendszerére emlékeztetnek. És az egyik mellvéd belső oldalán található egy régimódi /szoba-konyhás józsefvárosi lakásokban ma is működő/, lepattogzott zománcú, konyhai falikút. A harcosok napi csatáik végeztével megoldják vértjeiket, benedvesítik zsebkendőiket, és a csapnál letörlik ábrázatukról a ráizzadt por nagyját. Megértem a trójaiakat, hogy fontos volt nekik felszerelni ezt a vízcsapot a bunkerben. Valahogy olyan otthonossá teszi as egyébként sivár erődöt. Babarczy Lászlónak és a tervező Pauer Gyulának sem jön rosszul a vízcsap - segit közelebb hozni hozzánk ezt az antik történetet, Troilussal, Gressidával, meg a háborúval. Ahol ismerős csapból veszik a vizet, ott talán a lényegesebb dolgokhoz is több közünk lehet. Korábban Kecskeméten, Ruszt József rendezésében, még hazai Shakespeare-szinjátszásunk hagyományai szerint, a tiszta, ártatlan, jóravaló ifjú hősök tragikus bukásának történetét követhettük egy álságos, ostoba és kegyetlen világban. Babarczynál nem ilyen egyértelmű a helyzet. A keposvárl Cressidának már a szeme sem áll jól. Ártatlan persze, de facto még ez, de apró női trükkjelnek raffinériája, szende magakelletése már egy rutinos szinésznő kelléktárát előlegezi; a mindenkori partnertől szinte független érzékiség sugárzik róla. Amikor a görögök magukkal viszik, ez a Cressida nem is bánja nagyon a váratlan fordulatot. Alighanem unja már kicsit a pelyhes állú, tapasztalatlan Troilust. Meg aztán kíváncsi a messziről jött görögökre. Ez az érdeklődés akkor is ott ül a szemében, amikor a vezérek elé viszik. És ez nem is kerüli el a figyelmüket. Úgyhogy a fejlemények előrelátásához nem kell nagy jóstehetség. És Troilus sem felel meg a fegyverek árnyékában turbékoló hősszerelmes békebarát sémájának. A rendezés nyomatókkal hangsúlyozza, hogy Priamus és fiai haditanácsában éppen ő az, aki a leghatározottabban szembeszegül az ésszerű görög békeajánlat elfogadásával. Mégpedig kizárólag virtusból. A háború tehát tovább dúl, és épp Troilus hősi becsvágya segit tönkretenni a szerelmet. Ha ugyan az volt. Ez a Troilus egy nőért, harcért egyformán lelkesedő, szemrevaló, de nem túlságosan eszes fiatalember. Mintahogy ambivalens jellemek mindahányan, görögök ós trójaiak, fiatalok ós öregek. Belekerülnek egy rossz körforgásba, és fokozatosan rohadnak el, Achilles ugyan alattomosan lemészároltatja a pihenő Hektort, dehát maga is Ulysses csapdájába szorul: fel kell mutatnia a haditettet, különben a sültbuta Ajax veszélyezteti a pozicióját, S Hektor, a 162