Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)

Dévényi Róbert: Magyar színház - magyar egyfelvonásosok napjainkban

ugyanis korábban egyenlrányúsitotta a publikációs utat: csak a színházban már bemutatott darabok láttak nyomtatásban is napvilágot. /Természetesen akadt néhány, az író preaztizsével védett kivétel is./ Különösen s Mozgó Világ igyekezett az Intellektuális egyfelvonásos hiányjelenséget, sz előadható dráma kereteit feszegető "új hullám" publikációvalenyhíteni. /Horváth Péter, Hajnóczy Péter, Wehner Tibor atb./ Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a műhelyek sokasodása távolról aem járt együtt az egyfelvonásosok színházi emancipálódás

aval. A felélénkülés ellenére az egyfelvonásos marginális, mondhatni másodrendű besorolása változetlen maradt. Erre mind a mai napig utal "kihelyezettsége" a színházak kísérleti programjába, illetve ez amatőr mozgalomba, a melléktermék címke, amely csökkenti versenyképességét e nagyformátumú színházi esemény árnyékában. Természetesen ez egyfelvonásos nem esztétlksi kategória, nem minősiti eleve pozitívan. A baj az, hogy hátrányos helyzetű, negativ képekkel terhes, és ezzel egyrészt in statu nascendi deformálja az irói tervet, nehezíti forma és tartalom adekváciőját /sok többfelvonásos csak felhígított egyfelvonásos/ másrészt nyilvánvaló színházi értékek integrálását akadályozza az utóbbi 30 év dráma terméséből is. E három évtized egyfelvonásos irodalmának értékképző folyamatát igyekszem a továbbiakban diakronikus módszerrel megvilágítani. X I X A sematizmus évelnek egyik lejáratott műsorpolitikai kategóriája a "mai téma", amely eredetileg helyeselhető közönségformáló elvet vitt az abszurditásig; nevezetesen, hogy a kortársi drámának elsősorban a nézők közös történelmi-társadalmi élményeinek feldolgozásához kell segítséget nyújtania. Nyilvánvaló, hogy Így a maiság kiterjedt a II. világháború, a felszabadulás, illetve az első magyar szocialista állam kísérletének éa a Horthy-fasizmus éveinek ábrázolási igényére is. A történeti sorsfordulók lakkozása, a színházi eszközök adminisztratív elszegényitése következtében értékálló dráma elig született. Még a legjobbak ia megrekedtek a drámai publicisztika szintjén. A kivétel Hubay Miklós két "felszabadulási" egyfelvonás

osa a C'est la guerre! /Három csésze tea/ ás a Felismerés és búcsú

. Méghozzá nem is a témakezelésben. Mindkettő figura-galériája látszatra szokványos /katonaszökevény, nyilas tiszt stb./. De meghökkentően erőteljesek Hubay stilizálás! módszerei,