Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)

Dévényi Róbert: Magyar színház - magyar egyfelvonásosok napjainkban

Köztudott, hogy az Irodalmi dráma számos dramaturgiai ás formai jegye valamiféle gyakorlati meghatározottság nyilvánvaló lenyomata. Ugy is fogalmazhatnánk, hogy a dráma struktúrája tükrözi az előadás vélt, vagy valóságos létfeltételeit, akár számol ezzel tudatosan a azerző, akár nem. Ez alól a formátum, a dráma terjedelme sem kivétel. Az egyes korok közönségének szabadidő-struktúrája alapvetően más és más. Igy más adta meg a "miiegész" érzetét az ünnepi kultuszokhoz kapcsolódó drámai versenyprogram, e középkori többnapos vallási színjáték, majd a Zhemzén túli délutáni kirándulásra időzített Shakespeare! produkciók esetében. De a sort természetesen folytathatjuk az "egész estét betöltő" drámáig, amely már az udvari, illetve polgári színház közönségének színházjáró szokásaihoz alkalmazkodott. Hasonlóan a praktikumban kereshetjük az u.n. "rövid lélegzetű" darabok divatjának indítékait ia. Önállóságra ez a forma a szinház polgárosodásával jut, amikor is az "egész estét betöltő" dráma játékidejében egymásnak mellérendelt egyfelvonásosok is műsort alkothatnak. És ezzel felmerül az egyfelvonásos egyenjogúságának problematikája is! Különösen századunk fordulójától kezdve figyelhető meg valamiféle konfliktusos szembeállítás, amely a terjedelmi meghatározásnak egyben értékelő mellékzöngéi kölcsönöz. Pozitív és negativ Irányban egyaránt. Az egyfelvonásos egyfelől s többfelvonásosnál mozgékonyabb, életközelibb, hiszen a vegyes műsorokra épülő modern nagyvárosi kabaré játékanyaga. /Itt természetesen kifejezetten az irodalmi igényű kabaréra gondolok./ Másfelől számos kiváló prózaíró drámai vénájának próba-terepe, az üzleti-konvencionális szinház megkötöttségeitől szabadulni vágyó irodalmi elit alternativ-kinálata. Ezzel kapcsolatos, hogy az egyfelvonásos gyakran olvasásra szánt költői alkotás, vagy legalább is avantgárd, 8mely egyre halmozódó adósságként gyakorol nyomást - a virtualitás erejével - a szinházkultúrára, Ez a szituáció a magyar szinházkultúrának is jellemzője. Súlyos tehertételekkel! Egyfelől a budapesti kabaré csak egy rövid időszakben - születése körül - volt a megújuló irodalmi igények fóruma. /Móricz, Molnár, Karinthy, Ernőd, Heitel stb./. A kabaré közönsége csakhamar elpártol az irodalmiságtól és a silányszövetü, poénkodó jelenetek vonzását a színésztől és nem az Írótól várja. Az avantgárd egyfelvonásosok pedig eleve esélytelenül indultak. Olvaaórétegük 111