Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Kiss Eszter: Adaptációk a magyar színpadon 1957-1982 között
téma emberi, eszmei tartalminak drámai újragondolását mutatja a mti /ez a mozzanat hiányzik a legtöbb adaptációbői/. Szigethy felhívja a figyelmet arra, hogy Örkény kát lényeges ponton változtatta meg e mü egészét, ami azzal a következménnyel járt, hogy az egyes tartalmi mozzanatok egymás közötti viszonyai megváltoztak a drámában; más értékrendben kapcsolódnak egymáshoz, mint az epikus miiben, tehát nem pusztán színpadi egyszerűsítésről van azé. Ezek a változtatások apróságoknak tűnnek, mágia jelentőaek: ez egyik a Postás alakjának szerepe, a másik a drámában a fiú halálhírének késleltetett bejelentése. A Postás, akinek az elbeszélésben kisebb jelentősége van /csupán azt igazolja, miért nem kapják meg Tóték fiuk halálhírét/, a drámában kettős dramaturgiai funkciót kap. Egyrészt a drámai akció /egyik/ hordozója lesz, - zavartaága, kiszámíthatatlan tettei a megjelenő világ bizonytalanságát, kuszaságát fejezik ki, léte az egész dráma légkörét jellemzi és meghatározza. Ugyanakkor a Postás alakja hozza létre a drámai kompozíciónak azt a jellemzőját, melyet Szigethy Gábor zenei műszóval politonelit ásn ak nevez. Hogy ezt megértsük, vissza kell utalnunk Ismét az elbeszélésre, melynek rögtön az elején tudatja velünk az irő Tőt Gyula zászlós halálhírét /persze a Postáson kivül a szereplők sem ez elbeszélésben, sem e drámában nem tudnak róla/, igy tudatosítva az olvasóban, hogy minden, ami a külvilágban, a háborúban történik, Tóték életének körén kivül esik* A kompozioió tehát azt sugallja, hogy itt "kis éa nagy világ tragikusan elkülönült, kölcsönhatásukat a világtörténelem felfüggesztette." A drámában viszont nem különül egy egymástól "kis ás nagy világ", hanem az egynemű világon belül jelenik meg e drámai alapkérdés, a mű alapkonfliktusa, melyet a Postás figurája hordoz. Tóték ás sz Őrnagy ellentéte ugyanis osak egy része ennek a konfliktusnak, az "igazi nagy háborúnak az elembertelenedés ellen...". Itt tehát Tóték /illetve a falu/ kia világa nem elkülönült, hanem magában foglalja, felszívja a "nagy világ" "esszenciáját", törvényszerűségeinek torzulásalt. Ez utóbbit testesiti meg ás létével szervesiti a falu és a dráma közegébe a Postás. Az egynemű világon belül e két különnemű pólus összeosengetése adja az emiitett polit one litás t, a többszólamúság disszonáns egységét, ami a drámai mozgás továbbgördltője. Mindehhez hozzájárul még, hogy e kisregényben ábrázolt falubeliek tömegének szerepét a drámában kevesebb figura vette át, de ezek karakterisztikusabbak, cselekvők, jelzik a drámai mozgást az egyes típusok magatartása által. S egyúttal elmarad a részletes környezetsz
