Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/
sik dersb szinrevitelót bízzák rá - tulajdonképpen az egész társulatért reá hárulna a művészi felelsőssóg. A Sütő-sorozettel vállalja is ezt a felelősséget, és szerencsésen riraelteti a dráma trilógia erkölcsi jelentésót összefoglaló szerzői vallomást /"Ott kezdődik az ember! Amikor összetéveszti magát azzal, amitől megfosztották,"/ az örök érvényű szinészi ara poeticával /Jászai Mari szövegezésében! "Az voltam a szinpadon, ami az életben szerettem volna lenni"/, A kolozsvári szinházi trilógia /tetrelógia/ jelentőségét nem lehet megérteni a drámai szövegek legalább summás előzetes értékelése nélkül, A szerző ugysnis a Mezítlábas menyasszony tól az Úristennel is szembeszegülő, az Éden kristályfáit madáchi szenvedéllyel kereső Káinig hatalmas - korábban bejárhatatlannak vélt - utat tett meg: a problémátlan-jókedélyü illusztrációnek hátat fordítva, eljutott a "más"-ság etikájához és esztétikájához; ráébredt arra, hogy a mezítlábas boldogságnál, a "fecskeszárnyú szemöldök" verázsánál több kell ez embernek - az összevont Bzemöldök tartósabb örömhöz s főképpen biztosabb hithez vezethet, A madáchi Ádám mai utóda Káin védelmében perelni kezd az Úrral: "Gyűlöletesnek nézted a fölvetett homlokával? Pártütőnek a némelykor összevont szemöldökével? Csak a te szemöldököd rándulhat villámként: a miénk örökké sima legyen és örömtől repdeső? /•••/ ha volt benne gyűlölet, azt legelsőbben maga ellen fordította, mivel nem Téged: önmagát utálta meg a hivatásunkká lett megalázkodáaban." A "fölemelt fő", a "fölvetett homlok" dramaturgiáját kell tehát látnunk Sütő András történelmi drámáiban. Már a Kleist-novells / Kohlhaas Mihály . 1810/ nyomán készült első mű, az Egy lócsiszár virágvasárnapja a német parasztháború éa Luther korát idézve, azakit az illuaztráciős elvvel - és szakit a nosztalgiákkal. Kolhaas Mihály egyéni tragédiájában /Sütő igy használja a német paresztvezér nevét, egyetlen h-val/ közösségi felismerést fejez ki, azt, hogy a térdenállva könyörgő csak a veszteségeit szaporíthatja. Az illúziókkal, történelmi ábrándokkal való szakítás itt még nem jelent műfaji szakítást, Sütő 8 hagyományos történelmi drámához marad hü, a Katona Józseftől Illyés Gyuláig kipróbált úton jár; abban is, ahogy a lira nem oldja a mű drámai keménységét, ez érzelmesebb jelenetek csupán előkészítik, majd kiemelik az Írói Ítélet határozottságát. Újnak és korjelzőnek minősíthető viszont a drámai hőssel, Kolhaas szel szemben álló hatalom megjelenítésének a módja: az Egy lócsiszár virágvasárnapja ugyanis csak a közvetítőket, az "eazközembereket" /a müllereket/ láttetje, akik az arcnélküli Hatalom nevében Ítélnek elevenek és holtak, anyagiak és szellemlek fö66
