Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/
dezte Özönvíz előtt 1971-ben valami hasonlót valósit meg, de közelebb marad a Székely Szinház örökségéhez, amiben pedig meghaladja azt, az inkább az expresszionizmus, semmint az abszurd felé mutat./ A korszerű szinházi nyelvet értő drámairó-kritikus, Pöldes Mária az Utunkban igy rögzíti a szakma egészét elbűvölő élményt: "Taub János mesterien aknázta ki a látszólagos cselekménytelenségen belül történő belső, lélektani szituációt. Szünetei, valamint Szabó Lajos hangmodulációi félelmetes beütemezettséggel ritmizálják, hangszerelik meg ezeket a sűrűn változó viszonyokat, hangulati elemeket. Az embernek 8Z az érzése, hogy rendező és szinész egyaránt stopperórával a kezében mérte ki a másodperc töredékeit, ezért, hogy a pillanatba foglalt szituáció egyedeire bomoljon, mint ahogyan egyedeire bomlott a huszadik században az embereket egymáshoz fűző kapcsolatrendszer." Az akkor még csak húszesztendős romániai magyar színháztörténetben egyedülállónak nevezi Szabó Lajos alakítását; ám immár másfél évtizedes emlékeinket mozgósítva hozzá kell tennünk a korabeli kritikai értékeléshez, hogy Fábián Ferenc csodáié tos egyszerűségű játéka ugyanilyen magasszintü volt, mint a Szabó Lajosé, és alig maradt el tőlük Sinka Károly, Ha nem is hoz olyan kiugró művészi eredményeket, mint A gondnok , a következő néhány év szintén odaszámítható a temesvári magyar szinház jó periódusához. Ennek fontos tényezője, hogy az egykori szatmári szinész, Cseresnyés Gyula átjön Temesvárra rendezőnek, és mindjárt az első, 1969-70-es évadban három darabot állit színpadra, igényesen /Németh László: Villámfénynél . Hasek-Burian: Svejk. a derék katona . Szabó Lajos: Mentség - ez utóbbi természetesen a Marosvásárhelyen élő drámaíró és nem a temesvári szinész munkája/. Cseresnyés mellett ott állnak A gondnok szinészei: a Villámfénynél körorvosa a visszafogottságot és erőt egyesítő Fábián Perenc; ugyanezt vagyis a mértéktartást és önfegyelmet hangsúlyozza a kritika a Svejk hálás szerepében fellépő Szabó Lajos játékát jellemezve /társa Sinka, Fábián, Rappert Károly/; a Mentség főhősét, Misztótfalusi Kis Miklóst Sinka játssza kirobbanó erővel. Kocsis István monodrámáját, a Bolyai János estéjé t - Zsoldos Árpád szatmári és Ferenczy István marosvásárhelyi bemutatója után - 1971 áprilisában Fábián Ferenc is előadja, Cseresnyés rendezésében, kitűnően. A temesváriak Shakespeere-dráma előadására is vállalkozni mernek, és hogy e bátorságra alepjuk van, ezt 1973 januárjában a II, Richárdd al bizonyltja Cseresnyés Gyula, illetve Sinka Károly a címszerepben és Fábián Perenc Bolingbroke figurájában. Egy hónappal korábban, szintén Cseresnyés 52
