Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/
elveszett fényt, és továbbadjam a kioltott tüz melegét" - olvasható a rendezői vallomásban, a Bölöni Sándor szerkesztésében kiadott, példásan szerkesztett műsorfüzetben/. Az 1982-es Tamási Aron-bemutató szerves része egy másik, következetesen megvalósított sorozatnak is, amely a romániai magyar drámairodalom elfelejtett vagy új darabjait igyekezett szinpadképessé tenni. A programszerűen vállalt feladat nemegyszer szürke előadásokat eredményezett ugyan, mégis kezdetként számontartandó Bajor Andor / Szürke délután . 1978/, Székely János / Irgalmas hazugság . 1979/ szinpadi szerzővé avatása, Deák Tamás Forró sziget cimü drámájának bemutatása /1977/. A váradi szinház mutatta be Méhes György legtöbb vígjátékát is, 1967 és 1981 között szám szerint nyolcat / 33 névtelen levél . Barbár komédia , Hölgy hermelinben. Heten, mint a gonoszok , Mi. férfiak - a magyar és a román tagozaton is, Duplakanyar . As zszonytánc oltató - egy Caragiale-novella nyomán, Az nem igaz, hogy ez igaz/ . A szórakoztatás Váradon oly eleven hagyományának : ébren tartása mellett, főként Szabó József és az őt 1977 és 1982 között segítő irodalmi titkár, Bölöni Sándor /előtte pedig Kelemen István/ állandó gazdája volt Nagyvárad irodalmi múltjának színpadra, pódiumra vitele, az innen elszármazott szerzők "visszahonositása" is. Ady, a "holnaposok" megszólaltatásáért sokat tett Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos /Varga legjelentősebb pódiummüsora mégis az 1968-as Maszek-ballada és a Villon-összeállitás volt/, mint ahogy jelentősek Hajdú Géza és Wellmann György / Mécsfény . 1973/ F. Bathó Ida stúdió-érdemei is. A nagyszinpadi kisérletek Tabéry Géza darabjával, Az álomhajó "rekondicionálásával" kezdődtek /1970/, majd következett az Ernőd Tamás szövegére irt Szirmai-daljáték, a Mézesicaiács /ezt Gábor József rendezte/, Ady egyfelvonásosa, a Műhelyben ; Nagy Endre komédiáját A miniszterelnök öt /1977/ sikerült a leginkább visszahódítania Szabó Józsefnek a mai szinpad számára, amiben persze tetemes részt vállalt magára az itt komikusként nagyvonalú Hajdú Géza, valamint Miske László és Lavotta Károly. A Liliomfi révén természetesen Váradon is jelen lévő /1974/ Szigligeti Ede "balladás népdrámája", A lelenc /1979/ korántsem igazolta ennyire Szabó Józsefek s a közönség reményeit. Annál inkább elmondhatjuk ezt a nagyváradi Csurka-sorozatról, amelyet Szabó József és Farkas István váltakozva valósitott meg. A Csurka István vígjátékaiban bemutatott "létezés-technika" már az első, Szabó-féle kísérletben a várt visszhangra talált, sőt Az idő vasfoga /1978. december/ mindmáig talán a legszerencsésebb "gyomor48
