Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/
kezdte újra előadásait a váradi szinház /Szabó Ernőt választvs meg vezetőjének/. 1945 telétől a Munkás Atheneaum, 1946 őszétől a Magyar Népi Szövetség irányítása alatt működik, 1948-tól pedig állami szinházi státust kap /a művészeti vezetés ekkortól 1967-ig Gróf László kezében van/. Az első évek müsorpolitikája az operettek, illetve a többi romániai magyar szinházban is futó szovjet, román és magyar szinmüvek között egyensúlyoz /például: Kornyejcsuk: Platon Krecset . Lavrenyov: Amerika hangja . Szafronov: Moszkvai jellem . Davidoglu: Tűzerőd . Gergely Sándor: Vitézek és hősök/ , amelyet egy-egy Móricz Zsigmondés Moliere-darab, Jókai- és Mikszáth-feldolgozás színesít. Van közben Liliomf 1 és Egy pohár viz és van Cigánybáró és Cigányszerelem. Három a kislány . Csárdáskirálynő meg Szabad szél is, s az esztendőt törvényszerűen szilveszteri esztrádműsor zárja. Az ötvenes évek közepétől mutatkozik némi változás, hangsúlyeltolódás: Gróf László A tanítónő t /1956/ és a Bánk bán t /1958/ is megrendezi, Szombati Gille Ottó Bartha Lajost / Szerelem . 1956/, Schillert / Ármány és sze szerelem . 1956/ Ibsent / Nóra . 1956/ és Lev Tolsztojt / Feltámadás . 1957/ rendez. Ennek az időszaknak a legemlékezetesebb bemutatója azonban A róka meg a szőlő /1958/, a brazil Pigueiredo darabja Taub János vendégrendezésében, az addig főként operettszinészként ismert Cseke Sándor remeklésével Aesopus szerepében. A sikeres vígjátékok továbbra sem hiányoznak a játékrendből, sem Molnár Perenc, sem Baranga és Everac, sem Eduardo de Pilippo, sem a Svejk-adaptációk, sőt Shakespeare müvei sem /a Tévedések vígjátéká t, a Szeget szeggel-t Parkas István rendezte/; olyan jól bevált szinpadi alkotások, mint például a Kaviár éa lencse /1968/ ezután is főként Gábor József játékmesteri irányításával szórakoztatják a közönséget /Biluska Annamária komikai vénájára itt figyeltünk fel igazán/, de Parkas István is szívesen vállalkozik ilyen feladatra /ennek művészileg értékelhető eredménye, 1977-ben, Aldo Nicolai modern hangvételű játéka, a Hárman a padon ; a három "fölösleges ember": Szabó Lajos, Gábor József és Kakassy Ágnes/. A másfajta igényt a hatvanas évek közepétől figyelhetjük meg a váradi szinházban. Szabó József ekkor rendezi meg itt először /1964ben/ az Uri muri t /másodszor 1979 decemberében, Szabó Lejos félelmetesen jelentőssé növelt Csörgheő Csulijável!/, majd ugyanabban az évadban Tennessee Williams Orfeusz alászáll cimü darabját. A nyitás a modern világirodalom felé több cimmel is bizonyítható: Bűrrenmatt: Fizikusok . Brecht: Puntila úr és szolgája. Matti . Miller: Salemi
