Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Gerold László: Vajdasági magyar dráma és színjátszás /1957-1982/

zott nagy tervek azemet szúró felkiáltójeleit állítja elónk az iró következetesen ópitett szerkezetben. Nem kapott színpadot Kopeczkynak Aida nem ónekel /1971/ o. abszurd komádiája, amely egy befalazott szobában játszódik. Sem pedig Tolnainak a vajdasági irodalom talán legdrámaibb szituációjára épülő müve, A tűzálló esernyő /1974/, amely a tüz és viz közé szorult emberekről szól. Aluminiumpapirba csomagolt ház a helyszín, háttérben az egyre áradó Tiszával. Emberi viselkedési reflexek felfedésére vállalkozik ebben a müvében, amely nemesek földrajzi fogódzói szerint egy darab Vajdaság, sajátos - pillnszkys - formában. De említhetnénk Tolnai másik két müvét, a Divatbemutató

t /1971/ és az Egyfelvonásos J.G.-nek éa K.M.-nek /1976/ cimüt. Bognár Antaltól az Európa szópó

t /1975/, vagy Varga Péntek. Szombat. Vasárnap /1971/ cimü szinpadi müvét is, amelyek bár megérdemelték volna, nem kaptak alkalmat szinpadi bizonyításra. Volt ellenben két előedássiker a nyolcvanas évek elején. Újvidéken Tolnai monodrámájának, a Bayer aszpirinn

ak /1980/ a bemutatása, Szabadkán pedig Gobby Pehér szövege alapján készült A zöld hajú lány /1981/ cimü rockopera. Mindkét siker könnyen megkérdőjelezhető. A kifejezetten erotikus felé sarkított, s igy egysíkúvá tett monodrámának a megjelenítése a színésznő, Ladik Katalin meztelenkedósének, a szabadkai zenés dráma pedig a muzsikának s nemkülönben e merész, szintén meztelen jeleneteknek köszönheti nagy sikerét. Ettől függetlenül mind e két előadás olyan utakat jelez, amelyeken nem lenne érdektelen elindulnia a jugoszláviai magyar drámairodalomnak és színjátszásnak egyaránt. Talán éppen a jelenlegi mélypontról való feltomázás lehetősége is a közönségsikert célzó előadásokban rejlik.