Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/

dúlása alkalmából; a aajtóvisszhang szerint ugyanis a román ós ma­gyar művészek közös műsorában a magyar színészek, énekesek, balette­sek részvétele kommersz, semmiképpen sem sajátos számokkal méltat­lan a hagyományokhoz, nem volt egyenaúlyban az igényes román műsor­számokkal. "A műsor egyetlen elismerést érdemlő magyar száma Jancsó Adrienné négy szavalata volt. Ady, Petőfi és József Attila költemé­nyei az örök ember mondanivalóját zengték az egybegyűlt román, orosz és magyar közönségnek." A munkásiró Nagy István bevezető beszédé­ben megszövegezett program még jóidéig csak óhaj maradt: "Az új szinház feladata, hogy e föld minden együtt szenvedő fiának, román­nak és magyarnak küzdelmes életét hozza e falak közé, Shakespeare Ibsen, Gorkij, Eminescu, Madách és Katona szelleme adjanak Itt ta­lálkozót." Igaz ugyan, hogy Gorkij legjelentőaebb darabját 1944 novemberé­ben bemutatják a kolozsvári magyar színházban, és ebben az előadás­ban Jancsó Adrienne és Fekete Mihály figyelemre méltó alakítást nyújt; igaz, hogy a Légy jó mindhalálig Szabados Árpád rendezésé­ben, az "alkalmi szinósz" Sebesi Péterrel /Nyilas Misi/, Jancsó Adrienne-nel, Csóka Józseffel állítólag forró siker; igaz, hogy 1945 januárjában ismét szinre kerül Nagy Istvánnak az Erdélyi Helikon 1936-os drámapályázatán dijat nyert müve, az Özönvíz előtt /a kri­tika maradéktalanul ezúttal la Jancsó Adrienne-t és Király Józsefet dicséri, és kiemeli Bare Margit játékát, első komolyabb szerepében/; nem ezek azonban a meghatározók, hanem a játékrend nagy részét adó Mágnás Miska , Leányvásár, sőt Fekete Péter-előadások. Ez utóbbi kap­csán irja le Jékely Zoltán, a Világosság irodalmi-művészeti szer­kesztője: "A kolozsvári Magyar Szinház - ha valami csoda meg nem menti - maholnap kénytelen lesz körpecsétjóbe belevésni az "Operett Szinház" elnevezést." /Jékely sZigorú bírálata ugyanakkor méltatja "chaplini móretekben bontakozó pazar humoristánkat, Andrási Mártont". Hasonló összkép alakul ki a Világosság 1945. májusi színházi an­kétjának olvasójában. A Magyar Népi Szövetaég kongresszusa alkalmá­ból Kolozsvárt lévő Írókat, színházi embereket szólaltatja meg a lap, és Molter Károly, Janovios Jenő, Nagy István, Szentimrei Jenő, Horváth István, Móliusz József, Szemlér Ferenc meglehetősen egybe­hangzó véleménye szerint sürgős intézkedésekre van szükség a művé­szi érték védelme, a demokratikus korszellem képviselete érdekében; fő feladatnak az erők központosítását, a magyar szinügyi felügyelő­ség létrehozását nevezik. Két megjegyzés külön kiemelést érdemel; Molter szinte látnokian jelenti ki: "Ha Kolozsvár nem siet színházát

Next

/
Oldalképek
Tartalom