Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Tóth László: Fejezetek a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszás történetéből
kitásokkal, toldásokkal-foldásokkal továbbadva a fiatalabb testvérnek. ... Sokszor kerestem.már magyarázatot erre az egy helyben topogásra. Ugy gondolom, a baj forrása nem a szinház világából ered. Meggyőződésem, hogy a kiváltó ok egy külső jegy, melyet a szinház immunmechanizmusa a mai napig képtelen volt legyűrni. Olyan jelenségről van szó, melyet a Lassan járj..., lie szólj szám..., Jobb ma egy veréb... közmondások által meghatározott háromszög gondolatsikjáre helyezhetnénk. Ez a. gondolkodás - és viselkedésmód a szinház világát is hatalmába kerítette. A kockázat, tehát a bukásveszély a minimumra csökken, ha a szinház a sokszor bevált módszerek óvatos továbbfejlesztésénél nem vállalkozik többre. Maradtak tehát a régi beidegződések, kipróbált megformálások, a sérthetetlen, szent hagyományok, és ezek eredményeképpen sikerültebb esetben egy jól összehozott előadás. - Kialakult egy olyan játékmód, az előbb emiitett stilust, a pontos meghatározás hiányában nevezzük naturo-realista stilusnak, mely áthághatatlan akadályként meredezik a legtöbb modern szinmü előtt. Messze lemaradtunk a nagyvilág szinházi élbolyától. Az új nem tud áttörni gátjainkon, mi pedig nem tudunk, /akarunk/ rést ütni a biztosnak vélt falakon, hogy kitekinthessünk." Az új átszivárgásának, bizonyos kreativ szinházi elemek óvatos megjelenésének lehettünk azonban a tanúi a nyolcvanas évek "első óráiban" Gágyor Péter rendező és Szigeti László dramaturg játékszini törekvéseiben a kassai Thália Szinpadon. Kettejük törekvéseit az olyan messzehangzó visszhangot keltő előadások jelzik, amilyen például Gyurkó László Don Quijote-jánsk, Örkény István Kulcskeresők jének és Kocsis István Csendes László által életre keltett Bolyai János ának színrevitele volt. Sem Szigeti László, sem pedig Gágyor Péter nincsenek már azóta a színháznál. Szigeti visszament újságírónak, Gágyor Magyarországon rendez. Es ezzel megint csak bezárult egy újabb bűvös kör. Eddig ez volt: megmaradni, megerősödni, a belső feltételeket megteremteni, biztos alapokon nyugvó és minden elemében erős színházzá kiépülni? Vajon megtörtént-e? Annyi bizonyos, hogy nem minden esetben és vonatkozásban. Am ettől még a tény tény marad: az alapok elkészültek, épiteni lehet - és kell is rájuk, körültekintően, de nem bátortalanul.