Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Tóth László: Fejezetek a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszás történetéből

a halál cimü verses drámája 1963-ban. Mi itt azonban csak azért hoztuk szóba, mert a bemutetó kepcsán vetette föl ez egyik szlovák kritikus, Stefan Aká(£ a sajátosságok csehszlovákiai magyar iró számára is célszerű vállalásának a Dobos László által már 1956-ban is érintett kérdését: "Végezetül pedig az Írónő ós a többi magyar drámaíró elmére: Olysn darabokat várunk, amelyek végre magyar nemzetiségű állampolgáraink életéről fognak beszélni..." Ám egy-két tétova, vagy éppen félresikerült próbálkozástól eltekintve - amilyen például Kmeczkó Mihály Mint fü fölé az árnyék cimü drámája, Rácz Olivér Álom Tivadar hadparancsa cimü regényedaptáclója, vagy Mészáros László Egy tanú idézése cimü színmüve is volt - mindmáig nem tudott megszületni az ilyen, egy néptöredék, egy népközösség sajátos életét ós gondjait felmutató, érvényesen megfogalmazó dráma. És még ha valakiben meg is volt a jŐszándék, a kritikusok keserűen nyugtázhatták: "Mai helyzet, mai emberek, mai gondok, mégis keveset mond /.t.i. : Lovicsek Béla: Csillagszemű asszony cimü drámája - T.L. megj./ a máról. Irodalmunk kisértő paradoxonja ebben a darabban különösen kiütközik: az élmény és e megformálás, az élmény és az alkotás művészi hitele közötti ellentmondás." Visszakanyarodva azonban a szinház és irodalom kapcsolatához, sokáig az a vélemény tartotta fenn magát a csehszlovákiai magyar berkekben, hogy a Magyar Területi Szinháznak egyebek között a csehszlovákiai magyar drámairodalom fejlődésének elősegitéae, alkotásainek színrevitele ls feladata. Már 15. évfordulója környékén járt a szinház, amikor - tudtunkkal a sajtóban először - elhangzott a felismerés: elsősorban ez a feladata. Ennek ellenére még évekig alig történt valami annak érdekében, hogy a csehszlovákiai magyar drámairás, illetve a Magyar Területi Szinház és az irók kapcsolata kimozduljon a holtpontról. S noha a változás, a már emiitett mennyiségi változás első jelei a hetvenes évek második felébe érve lassan-lassan mutatkozni kezdtek, Szilvássy József még 1976-ban is teljes joggel írhatta le, hogy "vékonyan csörgedezik a csehszlovák drámairás patakja". Mi több, két és fél évtizedig, Barta Lajoa Szerelem cimü színmüvének 1978. június 16-1 bemutatásáig a két háború közti szlovenszkői magyar drámairodalom felkutetásáre, e legközvetlenebb hagyományok felmutetására sem vállalkozott a Magyar Területi Szinház dramaturgiája• Véleményünk szerint a szinház eme mulesztását a maga idejében Turczel Lejos még akkor is joggal nehezményezte, ha fenn is tartjuk korábban mondott véleményünket a szlovenszkői irók drámai próbálkozásairól. A "harmadvirágzás" drámairodalmának a hetvenes évek második felétől tapasztalható felélénkült 112