Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Tóth László: Fejezetek a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszás történetéből
ban huszonöt ősbemutató, két felújítás és ugyancsak két irodalmi összeállítás foglaltatik benne. A huszonöt bemutatott színművön összesen tizenhárom szerző osztozik. A legtöbbet játszott csehszlovákiai magyar szerzők - Egri Viktor és Dávid Teréz - öt-öt bemutatójukkal a területi szinházban legtöbbet játszott szerzők közé tartoznak. Ezek a tények már önmagukban is biztatónak látszanak, s a prograa maradéktalan megvalósulását Ígérik. Igen ám, csakhogy a valóság kevésbé mutat olyan derűs képet, mint a számok. A huszonöt csehszlovákiai magyar ősbemutató közül ugyanis mindössze tizenegy esett a Magyar T er ületi Szinház első két évtizedére! S ezen a tizenegy ősbemutatón csupán öt szinpadi szerző - Egri Viktor, Dávid Teréz, Siposs Jenő, Lovicsek Béla és Gál Sándor - osztozott. Gyökeresebb változásra e szinház harmadik évtizedében került sor, emikor is nem kevesebb mint tizenöt csehszlovákiai magyer bemutatóra - ebből tizennégy ősbemutatóra - került sor. Uj nevek - összesen nyolc - kerültek föl a csehszlovákiai magysr színpadi szerzők listájára; az előző két évtized öt drámaírójával szemben, az újabb évtizedben tizenkettő müveit játszotta a szinház. A mozgás tehát kétségkívül nagyobb volt a hetvenes évek derekától a csehszlovákiai magyar drámairodalom házatáján, mint az azt megelőző két évtizedben. Az eddigiekben öt-öt bemutatója volt Egri Viktornak és Dávid Teréznek, s három-három Siposs Jenőnek és Lovicsek Bélánek, kettő-kettő Kmeczkó Mihálynak és Batta Györgynek, egy-egy pedig Gál Sándornek, Szebó Bélának, Rácz Olivérnek, Gágyor Péternek, Gyűre Lajosnak, Klimits Lajosnak éa Tóth Lászlónak. S ez a negyedszáz szinre került csehszlovákiai magyar dráma főleg akkor nem tekinthető kevésnek, he ennél mindössze esek kétszer-háromszor több szinmü Íródott Csehszlovákiában magyer nyelven 1945 után. Mészáros László legalábbis hatv8n-hetvénre teszi az ez idő alatt megszületett "drámai müvek" számát. Tudni kell viszont, hogy a látszólagos és meglehetősen gyorsnak mutatkozó mennyiségi fejlődést nem kisérte arányos minőségi előrelépés, A magyar drámairás Csehszlovákiáben - ellentétben például az erdélyivel - néhány érdekesebb vagy biztatóbb kisórlet ellenére sem, mindmáig nem tudott számottevő eredményeket felmutatni. A csehszlovákiai magyer irodalom legsatnyább ága, leginkább visszamaradott müneme a dráma. Mészáros László ugyan sommásan, ám az igazságnak megfelelően Ítélkezik: "... drámairásunk lemaradása nem egyszerűen műfaji aszinkronitás, hanem fejlődési rendellenesség". E "fejlődési rendellenesség" okai meglehetősen sokfélék. A legfontosabb közülük a drámaírást, a drámai termést ösztönző szinházi kö108
