Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Tóth László: Fejezetek a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszás történetéből

ta tó jelnek tartom, hogy fiatal szinészjelöltjeink számára sikerült állandósítani a budapesti szinészképzós lehetőségeit." De milyen a jelenlegi helyzet e tekintetben? A Magyar Területi Szinház művészegyüttesei az 1984/1985-ös, tehát a 32. évadot Udvardy Anna és Turner Zsigmond személyében két sziniiskolát, Dráfi Mátyás, Németh Ica, Holocsy István és Kucman Eta személyében pedig négy színművészeti főiskolát végzett szinésszel, valamint Takács Ernőd és Horváth Lajos személyében két főiskolai végzettségű rendezővel, továbbá Kmeczkó Mihály személyében egy pedagógiai képesítésű dramaturggal, s Platzner Tibor ós Kopócs Tibor személyében két főiskolai végzettségű tervezőművésszel kezdték meg. A szinház két társulatának összesen herminckilenc szinésze, három rendezője, egy dramaturgi munkát is végző lektora és két tervezőművésze ven. Szlovákiában nincs másik szinház, ahol ilyen alacsony lenne a főiskolát végzett művészek eránya. És még valami: a Thália Színpadnak egyetlen főiskolai képesitéssel rendelkező színésze sincs. Az 1983/84-es tanévben a pozsonyi Színművészeti Főiskolán a Magyar Területi Szinház három, a budapesti Szinmüvószet1 Főiskolán pedig egy szinészjelölt

je tanul. Az utóbbi néhány esztendő alatt mintegy tizen nem tértek haza tanulmányaik befejezése után Magyarországról. Emellett időszakonként tehetségvizsgákat is kiir a szinház. Az ezeken fölvett fiatalok közül néhányan - például Kövesd! Szabó Mária vagy Varsányi Mária - már a komáromi vagy a kassai társulat szilárd alappilléreivé váltak,

s vannak, akik még nem tudták kiforrni magukat, de nem kevés azoknak a száma sem, akik rövid idő alatt - vagy mert kénytelenek voltak, V8gy mert nem találták meg számításaikat - megváltak a színháztól. A fluktuáció aránya, akárcsak a Faluszinház magyar tagozatánál, a Magyar Területi Szinháznál is magasnak mondható. A hetvenes évek vége felé ketten a budapesti Nemzeti Szinház stúdiójába Is elkerültek - igaz, a főiskola elvégzése után ők sem tértek heza -, de erre rejtuk kivül másnak már nem nyilt lehetősége. A szinházon belüli stúdiómunka eddig mindig beindult, de rövid idő után valahol mindig el is akadt. Legutóbb a nyolcvanas évek elején látszott föltámadni Kassán, de hamarosan ott is hamvaiba holt. Ujabb kezdeményezésnek, próbálkozásnak számit, hogy az 1982/1983-a? tanévben újból megindult a pozsonyi Színművészeti Főiskolán a magyar szinészképzós is, melynek keretén belül csupán a szinpadi beszéd oktatása folyik magyar nyelven. Ezzel párhuzamosan megszűnt a csehszlovákisi magyar szinészjelöltek magyarországi oktatásának lehetősége. Minderre abban a reményben került sor, hogy 102