Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Budai Katalin: A My Fair Lady fogadtatása Magyarországon

már nem: az egyik csoport lelkesen Ünnepli az új, a korszerű színjátszás bemutatkozását ás követendő példaként állitja a szinházi szakemberek elé a musical műfaját és játszásmódját, mig a másik konklúzió igy hangzik: azért mégis operett ez, hiába irták Shaw nyomán, hiába ékszerezt ék,fel Amerikában, hiába őrjöng érte a moderneskedő sznobéria. Érdemes idézni néhány tipikus vélekedést: nehéz volt előadni nálunk, kivált, "ha a nálunk megkövesedett, s mostanában feszegetett régi fajta operetthagyományra gondolunk... kezdünk bizakodóbbak lenni az előadást látva, hogy nem egy szükséges műfajt, hanem avult sémákat temetünk." "Korszerű színjátszás ez, az előrelépés útja", stb. Szellemesebb és egy fokkal tanulságosabb azoknak a véleményeknek a felidézése, akik az összekötőkapcsokat keresik régi és új között. "A mű, mint a musical comedy prototípusa járta be a világot, de ne legyenek vele szemben különös és modern igényeink. Nagyon kellemes muzsikájú, derűs és érzelmes, kissé fanyarkás látványosság. Nem új műfaj, hanem egy megújhodott műfaj jő darabja

. /Ezt a legbefolyásosabb napilap nagynevű kritikusa mondta, Molnár Gál Péter./ Vagy: "Amikor évekkel ezelőtt a My Pair Lady-nek csak a cimét és hirét hallottam, valami idegizgatóan újszerű, korunk lelkivilágát kifejező, szövegben-zenében látványosan eredeti kísérletet képzeltem a cim és a hir mögé. Nem, hát erről szó sincs! A My Fair Lady korszerű tarackokkal, de a hagyományos lőállásokból ostromolja a sikert. /A már emiitett Galsai Pongrác./ Talán annak van igaza, aki a My Fair Lady európaiasabb, operetthez hasonlítható mivoltában látja annak az okát, hogy ilyen könnyen és különösebb botrány nélkül vált elfogadottá, s a szinház számára is adaptálhatóvá: "pontosan azt az átmeneti műfajt képviseli, mely annyira jellemző a mai Nagymező utcai társulatra: Kálmánon-Leháron túl, Gerschwinen-Bersteinen innen. A közönség örömmel fedez fel valami neki is tetsző modernebbet, a modernre vágyókat pedig megnyugtatja a Broadway illúziója. S mindenféle műfaji és Ízlésbeli különbségre, stilusproblémára jótékony fátylat borit a j á t ék öröme,