Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Budai Katalin: A My Fair Lady fogadtatása Magyarországon

is, erre kár volt vendéget hivni. Az ő alakításának epizódjaiból viszont hálás "kis színes" tárcákra futotta. Feljegyezték például, hogy egyik este rekedten lépett fel, énekelni is alig tudott, s annál a mondatnál "Maga miatt veszítettem el a fejemet /II, rész, 2. jelenet/ még hozzátette: és a hangomat", mellyel nyíltszíni tapsot szerzett. Mikor Pearce-nének. mesélt Kárpáthyról, akkor néhány csárdás-tánclépést tett, utalva Kárpáthy magyar származására, A beszédtechnikai jelenetfüzérben pedig a eziniakadémisták nyelvtörójét tanitotta Elizának: "Á-dám bá-tyám Pá-pán jár-ván, pá-pát lát-ván pá-vá-vá vált," stb. Bástiról hasonló adomák nem maradtak fenn, nála leggyakrabban a beszédtanitás-jelenetsort elevenítették fel vagy fényképezték, mint legmesteribbet, Haladó hagyományt folytattak tehát, mikor a darab 1972-es ós 1977-es felújításakor ismét nagyhirü drámai színészt kértek fel Higgins megformálására: Gábor Miklóst, a magyar színháztörténet legkiválóbb Hamletjét. Ő kamaszos nyersességet vitt a szerepbe, hármójuk közül ő tünt a legfiatalabb Higginsnek /noha alig fiatalabb Bessenyeinél/. Kitűnően felépítettnek, de kissé túlságosan is kiszámitottnak tartották alakítását méltatói, ám ha Shaw-t olvassuk, valahogy mégis Gábor Miklós alakja áll a legközelebb a drámai hőshöz. Korban egyébként a legfiatalabb Higgins az Operettben Kertész Péter volt, aki 1977-től játszotta Gáborral felváltva a szerepet, de viszonylag kezdő szinészként, kevéssé rutinosan, nem alkothatott emlékezetest, előző három társához hasonlítható legendás professzort. A magyar szinházi struktúra sajátosságaiból következően kompromisszumok árán, de mégiscsak optimálisnak volt mondható a főszereplők kiválasztása. A többi szerepet azonban már nem tudták hasonló színvonalon kiosztani. Pickering ezredes szerepét derék, de soha semmiben különösen nem remeklő, átlagos teljesítményeket nyújtó "szürke szinházi eminenciások" játszották, Angyal Sándor és Homm Pál. Ugyanez áll Pearce-nére és Mrs. Higginsre is. Őket, nem lévén több hason-