Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Kiss Eszter: Arthur Miller: Az ügynök halála és Tennessee Williams: A vágy villamosa c. drámájának magyarországi bemutatóiról

Először az iró és a dráma körüli vitákról, értelmezésekről adnék - az elmúlt huszonnégy évet jellemző - általánosabb képet, majd kitérnék az egyes bemutatók érdekesebb mozzanataira, a megjelenitésbeli módosulásokra, újitásokra is. A dráma magyarországi fogadtatására négy alapvető problémakör kirajzolódása jellemző: az iró pozitiv vagy negativ értékelése; a dráma főhősének, Blanche-nak az értékelése; a drámai konfliktus két pólusának /Stanley ill. Blanche oldala/ megítélése; s végül: a dráma világképe, azaz a dráma és a társadalom viszonya. Ezeken a kérdéseken vitáztak egymással előadások, rendezők, kritikusok és a közönség, s tulajdonképpen máig sincs egyértelmű válasz rájuk. A legnagyobb értékelés- és értelmezésbeli bizonytalanság a hatvanas évekre jellemző. Hol dekadensnek, pesszimistának, kommersz irónak bélyegezték Williamset, hol érzékeny lélekés társadalomábrázolónak, a teljes ember megjelenítőjének. A vágy villamosát egyesek költői, társadalomkritikus remeklésnek, mások kétes értékű melodrámának tartották. Érdekes, hogy éppen a hetvenes években - amikorra Arthur Miller nálunk is elismerten klasszikussá nőtt már - érte a legtöbb elmarasztalás Williamset. Ekkor mondták róla, hogy a "jól megcsinált dráma" nagymestere, semmi eredetit nem irt, hanem mindent Ibsentől, Csehovtól, O'ííeilltől "örökölt"; hogy A vágy villamosa jelentéktelen, sőt hazug mondánivalójú giccs-darab stb. A hetvenes évek végétől kezdenek csak "megbocsátani" az Írónak, s igazságosabb Ítéletben részesíteni. Talán azért, mert közben a kritikusok észrevették, hogy a színházak változatlan lelkesedéssel játsszák újra és újra Williams darabjait, s a legkitűnőbb színésznők vágyakoznak Blanche szerepére, s a közönségsiker soha nem marad el. A dráma valódi értékelését tehát nem annyira a kritika, mint inkább a színházak, a rendezők és a közönség fogalmazták meg, ugyanúgy, ahogy az értelmezés is a színházban valósult meg. Az egész előadás mondanivalóját meghatározza Blanche alakjának értelmezése. Sok vita folyt azon, hogy vajon tragikus figura-e Blanche vagy csupán szerencsétlen, s akkor sorsa egyedi és esetleges marad. Egyes rendezők és színésznők