Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Kiss Eszter: Arthur Miller: Az ügynök halála és Tennessee Williams: A vágy villamosa c. drámájának magyarországi bemutatóiról

requiem volt, A megrendítő hatás az előadásban két egymással feleselő hangból bontakozott ki: a valóságos történések sík­jával szemben állt az álmok sikja, mely parodizálta a család kisszerüségét, hazugságait. Najmányi László diszlete tette alkalmassá a teret erre a kettősségre: a szinpadkép leegysze­rűsített jelzésekkel egyszerre keltette egy amerikai otthon képzetét, s egy álombeli tájat is, ahol az ember nem talál­ja a kivezető utat. A filmszerűvé koreografált mozgások pe­dig úgy kötötték össze az idősíkokat, hogy a jelenetváltá­soknál a szereplők pantomimba merevedtek, mintha a filmfel­vevőgép állt volna meg; s refrének is erősítették ezt az "álomyilági-hatást" visszahozott mozgások és mondatok formá­jában. Kilenc évvel később, 1983-ban a szolnoki Szigligeti Színház­ban Árkosi Árpád rendező merőben új eszközökkel és értelme­zésben játszatta a darabot. Ez az előadás most már nem Ame­rikáról szólt, nem is általános emberi problémákról, hanem saját társadalmunk aktuális kérdéseiről, A rendező meglátása szerint 1983-ban a magyarországi társadalmi-gazdasági válto­zások eleven erővel vetik föl a siker, az érvényesülés, a boldogulás, ugyanakkor a kezdeményezés lehetőségeinek kérdé­seit. Egy mti klasszikussá válásának tipikus útja figyelhető meg Az ügynök halála magyarországi pályafutása során - ahogyan lehámlik róla a helyhez és időhöz kötöttség, s először meg­telitődik egyetemes jelentésrétegekkel; majd ki-ki saját tü­körképét, érzékeny pontjait, kérdéseit fedezheti fel benne. S ez nem belevet it és a műbe, hanem az un. klasszikus müvek képessége arra, hogy reagáljanak a mindenkori jelen gyorsan változó valóságára. Arkosi Árpád rendező úgy valósította meg koncepcióját, hogy stilizálta a darabot annak érdekében, hogy megsejtesse a benne rejlő modern mitoszt. Az előadásban stilizált volt a diszlet, a jelmez, a színészi játék egyaránt. A szereplők mi­tikus és modern tudattartalmak között vergődtek a szupercivi­lizáció útvesztőiben. Ez a stilizált világ azonban lényegileg hü maradt Millerhez, amennyiben a valódi emberi kapcsolatokra

Next

/
Oldalképek
Tartalom