Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)

Amerikai drámák a magyar színpadokon 1945 után - Kolta Magdolna: Howard Fast: Harminc ezüstpénz c. drámájának fogadtatása Magyarországon

let

es emberek Amerikájának erősödését." Másrészt a főhősnő és a néger szobalány alakja, a két pozitív előjelű figura megítélésében marad meg a magyar kritika elhatárolódása. Hildát, a néger szobalányt a Magyar Nemzet némileg elrajzolt figurának látja, mégpedig azért, mert "szinte megközelíti a pozitiv hős funkcióját". "Nem véletlen, hogy a kétszeresen elnyomott néger dolgozók különösen harcosan állnak szembe az amerikai monopolkapitalizmussal, de a dráma nem indokolja meg kellőképpen, hogy az igazságot és becsületet kereső polgárasszony miért a néger szakácsnőhöz fordul élete legdöntőbb pillanatában tanácsért, útmutatásért". A leritikák egyöntetűen hangsúlyozzák, hogy a főhősnő kispolgári asszony, akinek fejlődése a nyárspolgári otthonból való távozással épp, hogy csak elkezdődött. A Béke és Szabadság egyenesen azt rója fel a darab hibájaként, hogy nem mutat be senkit a másik Amerika képviselői közül, senkit, aki "következetes, elvhü, bátor képviselője, pozitiv, előremutató figurája" lenne ennek a másik Amerikának. A kommunistasággal vádolt Agronsky, aki személyesen nem jelenik meg, egyetlen kritika szerint sem tekinthető ilyen figurának. Általában csak annyit hajlandók elismerni a kritikák, hogy "legfeljebb rooseveltista", aki nem változtatja a politikai széljárással együtt nézeteit is. Az, hogy kivétel nélkül elutasítják ezek az irások a kommunista szereplőnek még a lehetőségét is, közvetve védi a darabot, hiszen, ha bizonyosság lenne Agronsky kommunista mivolta, akkor a szocialista realista esztétika nevében joggal kellene számonkérni Faston egyrészt a személyes megjelenítést, másrészt a morális konfliktusnak a pozitiv hős, a kommunista forradalmár és az amerikai fasizmus közötti konfliktussá alakitását. Enélkül azonban - s a kritikák dicsérik is azt a dramaturgiai fogást, hogy az események indukálója kivül marad a cselekményen elfogadható, üdvözölhető a kispolgári környezetben játszódó, egy kispolgári házaspár lelkiismereti konfliktusait boncoló, tehát alapvetően a szocialista realizmus igényeivel összeegyeztethetetlen darab is. Ahogy a Magyar Nemzet exkluzív kritikája megfogalmazza: a "Judássá lett •szelíd* és 'korrekt* kispolgár problémája, aki az egyre agresszívabb fasizmus nyomésára, ké-