Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 21. (Budapest, 1986)
Függelék. Színház- és drámatörténeti dokumentumok - Dr. Kovássy Zoltán: Színházi esték Máramarosszigeten /Beszélgetések szép emlékekről/
Az anyanyelv tisztelete Máramaro s szinházi életének kialakulásához meg kell ismernünk és értenünk a megye történelmi múltjából eredő szellemet, mert ez tette lehetővé, hogy a soknemzetiségű vidék minden népe zavartalanul megtarthassa szokásait. Ezzel kapcsolatban meg kell emlitenem azt a figyelemreméltó sajátosságot, hogy Máramarosban /különösen Huszton és Máramaro ssziget en/ az irodalmi magyar nyelvet beszélték "legszebben és minden modorosság vagy tájszólás nélkül, s a nép is eltanulta a helyes kiejtést s külön beszédmódot nem is jelenthetünk." Igy emlékezett meg 1876-ban Szilágyi István akadémikus, liceumi igazgató "Máramaro s vármegye egyetemes leirása" cimü könyvében a magyar nyelvről és ugyanitt a máramarosi "orosz nép ajkán élő, ivadékról-ivadékra szálló dalairól", valamint a románok balladáiról, "rigmusairól". Nem mellőzhetők el azok a történelmi tények, melyek napjainkra is példát mutatnak. A máramaro sszigeti református főiskolán a Rákócziak az óhitű papság felsőbb képesítésének előmozdítása érdekében "pedagógiai seminárium"-ot létesítettek, melyen sok román és rutén lelkész szerezte meg diplomáját. A Buttler János által alapitott jogakadémia megnyitása előtt pedig, már 1835-36-ban, feliratot intézett a megyei közgyűlés a királyhoz, hogy a római- és görögkatolikus ifjak is tanulhassanak a református főiskolán, mert Bécs részéről kezdetben ellenállás volt tapasztalható./47/ A műkedvelő fiatalok szinházi életének megindításánál - éppen 1836-ban - mindennek komoly jelentősége volt. A polgári forradalmat követő vészterhes időszak elmúltával, amikor 1861-ben az egész országra egységes közigazgatási nyelvet rendeltek el, Szaplonczay József akkori első alispán indítványára, Máramaros közgyűlése határozatilag kimondotta, hogy "a megye a maga régi szokásait egyhangúlag fenntartani határozta." Eszerint pedig, "Máramaros megyében századoknál fogva azt követték eleink, s azt követjük mi utódok is, hogy mindenki családi körét szentnek tekintjük, nemzetiségét tisz-
