Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)
Fuchs Lívia: A csodálatos mandarin a magyar színpadokon /1956-1985/
merést aratott, az a film speciális közegében közel sem váltott ki hasonló hatást, holott a leglényegesebb változtatás mindössze abból állt, hogy a helyszinek - a csalogatóké kibővültek. Körtvélyes Géza szerint az új közegben, a filmnek a szinházi stilizációtól eltérő közegében a koreográfia n a már elavult pantomim és naturalizmus irányába" csúszott, s igy olyan némajáték lett, amelyhez a Bartók zene csak aláfestésként szolgál."' S hogy Szinetár figyelme túlzottan a rémdrámára terelődött a muzsika helyett, azt Feuer Mária is feszegeti. Ő zenei szempontból kifogásolja, hogy Bartók muzsikáját a külsőséges filmes eszközök kisérőzenóvé alacsonyítják, s többen is megemlítik, hogy a táncosok és színészek keverése, a színészi játék és a táncos mozgás eszköztára a filmen nem harmonizál. E részint jogos kifogások ellenére is rendkívüli jelentőségűnek tarthatjuk - tánc és színháztörténeti szempontból egyaránt -, hogy az 1965-ös Mandarin végül is egy korszak és stilus, s egy egyéni kompozíciós módszer dokumentumaként megőrződött - majdnem az ősbemutató szereposztásában./ A budapesti OBERAHA Z-ban a hatvanas években az egyre inkább sürgetett korszerű irányzatot egyrészt Eck Imrének az operai társulat részére tervezett koreográfiái hozták, másrészt új, fiatal alkotók jelentkeztek egy-két müvei - még mindig nem ismerve a nemzetközi kortárs táncművészet legkiemelkedőbb eredményeit. Kun Zsuzsa ós Pülöp Viktor egyszeri modem kísérlete, Barkóczy Sándor szimfonikus balettje után 1968-ban Seregi László robban be a hazai táncéletbe a tradíciót új szemlélettel korszerűvé formáló-folytató Spartacus-szal. Harangozó Gyula mindössze már csak egyetlen új, egész estét betöltő müvet komponált 1960-ban, és sorra újította fel korábbi egyfelvonásosait. Csodálatos man darin ja 1970-ig maradt műsoron, s a koreográfia emlékezetes - bár a maga nemében tragikus következményű - búcsúelőadására Bolognában került sor.^" 1,0 ^ Harangozó Gyula e főművének reprize azután csak 1981-ben következett el, a Bartók cen-
