Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)
Maácz László: Kísérlet egy művészportréra: Rábai Miklós
az örömöt és a feloldódást kultiválta, mintsem az örömhöz vezető, privát konfliktusokkal terhelt rögös utakat. Kérdés közben, hogy milyen matériából táplálkozott a koreográfus és milyen módszerekkel? A kérdés első felére a válasz meglehetősen világos, mert Rábai a néptáncot mindvégig fontosnak tartotta, s ennek megfelelően próbatermi munkájának szerves alkateleme lett az "előkészités", vagyis a saját korában elérhető néptáncanyag rekapitulálása és elemzése akár személyes gyűjtéseiből, akár mások táncfilmjeiből. Még a hatvanas évek közepén is ki-ki szakit ot 1a magát az együttes életrendjéből, hogy vidéken újabb impulzusokat szerezzen, de ettől függetlenül gyakran lótott-futott, hogy megszerezzen unikum-értékű némafilmeket a harmincas évek második feléből vagy a negyvenes évekből, mert szükségét érezte, hogy meghatározott stilusú táncfolklórra támaszkodjék. Az ötvenes években alkalmi külföldi útjaira az együttes filmfelvevőjét is elvitte, hogy valamit lencsevégre kapjon. Igy született meg a bukaresti VIT-en suttyomban forgatott filmből a Györgyfalvi legényes . Mindehhez persze hozzá kell tenni, hogy az egyre inkább irányitó poszton élő koreográfus munkaköre már az ötvenes évek közepén egyre kevésbé engedte meg a kiszakadást a társulat életrendjéből, következésül már munkamegosztásra kellett támaszkodnia. Ezért részben az együttes házi folkloristája "szállította az anyagot" különböző filmtekercsek formájában, részben pedig a koreográfus a Népművészeti Intézet akkortájt egyre erősebben gyarapodó felvételeit vette igénybe formai feltöltődéshez. És itt érdemes azt is megjegyezni, hogy az ötvenes-hatvanas években működő koreográfusok közül szinte egyedül Rábai vette komolyan a táncirást /a lábánKhust-féle táncjelírásról van szó/, annyira, hogy az eredeti táncok rögzítésén és tanulmányozásán túl a koreográfiák jelirá sos rögzítését is fontosnak tartotta, maga is tanulta a jelírást, sőt, a lejegyzés elsajátítására az együttesen belül tanfolyamokat is rendezett. Eddig a mozdulat! matériáról esett szó, de kérdés maradt, hogy a koreográfus hogyan gazdálkodott ezzel az anyaggal.
