Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 20. (Budapest, 1986)
Maácz László: Kísérlet egy művészportréra: Rábai Miklós
síink, kutatva alkotó pályájának komponenseit. Mindenekelőtt együttesi életivének szakaszai kivannak említést, mivel az AHE élén Rábai negyedszázados munkássága nagyjából kétszer tizenkét éves periódusra oszlik. A határkövet szerintünk 1963 tavasza adta, amikor is a koreográfus a 13 Táncminiatür c. új kamaramüsor bemutatójának már másnapján demonstrativan megadta azt a programot, melyet két évvel korábban ő tűzött ki a táncművészeti korszerűség jegyében, s ami alapján a kamaramüsor is született, - egyben meghirdette a "Vissza a folklórhoz!" jelszavát a társulatban. A jelszó szinpadi eredményeit utóbb még érintenünk kell, - de mi jellemzi a két periódust? Az indulás, az un. első műsor eredményeit - ezt ma már nyugodtan állithatjuk - ország-világ ismeri, hiszen ezzel a programmal aratta diadalait a koreográfus és társulata még a hatvanas években is itthon, Európában és más kontinenseken. Ennek a kezdeti munkaszakasznak a gyümölcse a Kállai kettős , az Este a fonóban , a Sarkantyústánc , a Pontozó , az Üveges tánc és a Háromugrós . és mindenek fölött az Ecseri lakodal mas , amely mintegy kétezer előadást ért meg. A programhoz még az ötvenes évek első felében csatlakozott a szatmári táncokból formált Első szerelem .,továbbá a Vistai és György - falvi legényes . Rábai mindezekben alapvetően derűs szemléletét vetitette ki, ami tökéletesen megfelelt az adott időszak hivatalos "elvárásainak" is. Szakmailag azonban egyáltalán nem lényegtelen, hogy már minden kompozícióban erőteljesen szabályozott formákat alkalmazott. Legfeljebb némi raffinériával tette, felkeltve az "olyan, mintha" látszatát. Azaz az Ecseri vonulós táncaiban és csárdásaiban spontánnak, improvizaltnak hatottak az egyes jelenetek, s az emiitett erdélyi férfitáncokban is a motivika vibrálása keltette az egyes részletek rögtönzött hatását, holott már minden meg volt kötve térben, időben, feladatban. A koreográfus tehát a maga módján ismét lépett egyet, s ez a lépés megfelelt az egykori néptáncos koreográfia evolúciójának. Annyira, hogy ez a szabályozó attitűd az évtized első feléből származó Magyarországi cigánytáncok ban ugyancsak megmutatkozott, ho-
